- Én aztán nem. Asszem, egyikünk se bolondult meg. Joe, akarsz egy kést? Csak
meg kell ígérned, hogy óvatosan bánsz vele. Mindig magadtól elfele vágjál vele.
Hallod? Hadnagy úr, mikor visszavitték, mondja meg neki, hogy mindig magától elfele
vágjon vele. - Nem akarok visszamenni. A papával akarok maradni – mondta Joe sírva.
- A katonák nem vihetnek magukkal kisfiúkat, Joe – magyarázta a hadnagy
németül. – És holnap hajnalban el kell mennünk. - Visszajöttök értem? – kérdezte Joe.
- Visszajövünk, ha tudunk, Joe. A katonák sosem tudják, hol lesznek egyik napról a
másikra. De megígérem, hogy visszajövünk meglátogatni, ha tudunk. - Odaadhatjuk Joe-nak ezt a doboz csokoládét, hadnagy úr? – kérdezte egy
katona, kezében egy kartondoboz csokoládéval. - Tőlem ne kérdezze – mondta a hadnagy. – Én semmit se tudok róla. Én ugyan
nem láttam semmiféle doboz csokoládét, meg hallani se hallottam róla. - Igenis, uram. – A katona letette a dobozt a dzsip hátsó ülésére.
- Nem akar elereszteni – mondta az őrmester keserves hangon. – Vezessen maga,
hadnagy úr, én meg átülök oda Joe-val.
A hadnagy és az őrmester helyet cseréltek, és a dzsip elindult.- Viszlát, Joe!
- Jó legyél, Joe!
- Ne edd meg egyszerre az összes csokoládét, hallod?
- Ne sírj, Joe! Mosolyogj!
- Na, még egy kicsit szélesebbre azt a szájat... úgy is van!
- Joe, Joe, ébredj fel, Joe! – Peteré volt a hang, a legidősebb fiúé az árvaházban, és
csüggedten visszhangzott a kőfalakról.
Joe ijedten felült. Az ágya körül ott volt a többi árva, ott furakodtak, hogy
megnézhessék Joe-t és a kincseket a párnája mellett.
- Hol szerezted a tökfödőt, Joe... meg az órát és a kést? – kérdezte Peter. – És mi
van a dobozban az ágyad alatt?
Joe megtapogatta a tejét, és egy katonai kötött gyapjúsapkát talált rajta.- Papa – mormolta álmosan.
- Papa! – gúnyolta Peter, és nevetett.
- Igen – mondta Joe. – Tegnap este elmentem a papámhoz, Peter.
- Tudott németül, Joe? – kérdezte egy kislány csodálkozva.
- Nem, de a barátja tudott – felelte Joe.
- Nem találkozott az apjával – szólt Peter. – Az apád messze, messze van, és soha
nem fog visszajönni. Biztos még azt se tudja, hogy élsz. - Hogy nézett ki? – kérdezte a kislány.
Joe elgondolkozva körbenézett a szobán. - A papa olyan magas, hogy fölér egészen a plafonig – mondta végül. – Szélesebb,
mint az ajtó. – Diadalmasan kihúzott egy tábla csokoládét a párnája alól. – És olyan
barna, mint ez! – Fölmutatta a csokoládét a többieknek. – Vegyetek! Nagyon sok van
még.