Ceruzávalrótt üzenetet böngészett. Azután az én kezembe nyomta.
- A jóember a kopogtatóra tűzte ezt a szerelmes levelet. Talán fiatal barátunk lesz
szíves felolvasni az uraknak. Addig én egészségügyi sétát teszek az erdőben.
Uraim! – kezdtem az olvasást. – Mint a legelső, lelkiismerettel is bíró
fegyvernem, kivonom magam a nemzeti véderő arzenáljából. Különleges
precedenst teremtve a katonai kötelmekben, emberiességi okokból
távozom.
A. BarnhouseAttól kezdve a professzor természetesen nekilátott, hogy gondosan megsemmisítse
a világban felhalmozott fegyvereket. Ma már ott tart, hogy a hadseregeket legfeljebb
hajítókövekkel és kihegyezett husángokkal lehetne felszerelni. Ha munkásságával
nem is érte el a békét, annyi bizonyos, hogy a mostani vértelen és szórakoztató
hadviselést elnevezhették pletykaháborúnak. Minden országot elleptek az ellenséges
ügynökök, akiknek egyetlen feladata a hadianyag felkutatása volt. Amint az újságok
felhívták a professzor figyelmét valamelyik rejtekhelyre, a fegyverzet menten
megsemmisült.
Mindennap hírt kapunk a dynamopszichikai úton elpárologtatott fegyverekről.
Hasonlóképpen érkeznek a jelentések a professzor hollétéről. Egyedül az elmúlt héten
három különböző közleményben is bebizonyították, hogy a professzor az Andok inka
romjai között, Párizs csatornarendszerében, illetve a Karlovy Vary alatti feltáratlan
barlangokban húzta meg magát. Ismerve őt, hajlamos vagyok feltételezni, hogy az
efféle menedékhelyek túlságosan romantikusak és kényelmetlenek volnának
számára. Bár akadnak jó néhányan, akik szívesen eltennék őt láb alól, ugyanakkor
milliók vállalnák, hogy elbújtassák, gondját viseljék. Szeretném hinni, hogy a
professzor épp egy ilyen személy otthonában tartózkodik.
Egy dolog biztos: amikor e sorokat írom, Barnhouse professzor életben van. A Barn-
house-sugárzás pontosan tíz perccel ezelőtt zavarta meg a rádióközvetítést. Az utóbbi
tizennyolc hónapban legalább hatszor jelentették be a halálát. Minden egyes
bejelentésnél a hosszabb ideig tartó zavartalan vételi viszonyokra és egy megtalált,
azonosítatlan férfiholttestre hivatkoztak, aki a professzorra emlékeztetett. Az első
három bejelentést követően azonnal felújították a visszafegyverkezésre és a háborúra
vonatkozó tárgyalásokat. A kardcsörtetők azonban megtanulták, hogy mennyire
meggondolatlan dolog a professzor halálának idő előtti ünneplése.
Sok-sok lángkeblű honfi terült el az emelvény szétrobbantott deszkái között,
nemzetiszínű lobogóba gubancolódva, másodpercekkel azután, hogy bejelentette a
Barnhouse-zsarnokság korszakának lezárulását. De mindazok, akik háborúznának, ha
csak egy mód volna rá, a világ minden országában makacsul várják, aminek
előbb-utóbb úgyis be kell következnie: Barnhouse professzor kimúlását.
Meddig él még a professzor? Ez a kérdés így is feltehető: mennyit kell még várnunk
az újabb világháború áldásaira? Barnhouse rövid életű családból származik. Anyja
ötvenhárom évesen, apja negyvenkilenc éves korában halt meg. Nagyszülei mindkét
ágon hasonló élettartamúak voltak. Ennek alapján úgy számítják, hogy tizenöt éve
van a professzornak, feltéve, ha addig nem éri őt utol ellenségei keze.