Százak mászkáltak összevissza a hidegben egy szál ingben, úgy vigyorogva, mint egy
fogpasztareklám. – Meglóbálta az újságot. – Erről akartál beszélni velem?
Bólintottam.- Az egész akkor történt, amikor azt az űrbéli zajt sugározta a rádió, és arra
gondoltam, hogy talán... - Egy a millióhoz az esélye, hogy bármi kétség férhetne hozzá – mondta
Fred. – Másodpercre egyezik az idő. - De hiszen a legtöbb ember nem hallgatta a műsort.
- Nem kellett hallgatniuk, ha helyes az elméletem. Befogtuk azokat a jeleket az
űrből, körülbelül ezerszeresére erősítettük őket, és úgy sugároztuk ki az éterbe. Aki
csak az adó közelében volt, szép nagy adagot kaphatott a felerősített sugárzásból,
akár akarta, akár nem. – Megvonta a vállát. – Úgy látszik, olyan ez, mint elmenni egy
égő marihuánamező mellett. - Miként lehet, hogy te sohasem érezted a hatását munka közben?
- Úgy, hogy én soha nem erősítettem fel és nem sugároztam ki a jeleket. A rádió
adóállomása az, amitől ilyen ütős lett. - Na és most mit fogsz csinálni?
Fred meglepetten nézett rám. - Csinálni? Mi mást csinálhatnék, mint hogy megírom egy megfelelő folyóiratban?
Egyszer csak minden kopogtatás nélkül kivágódott a bejárati ajtó, és Lew Harrison
rontott vörösen, zihálva. Egy torreádor lendületes mozdulatával vetette le a felöltőjét.
- Őt is beleveszi? – kérdezte, és rám mutatott.
Fred összehúzta a szemét. - Mibe?
- A milliókba – felelte Lew. – A milliárdokba.
- Csodálatos – mondta Fred. – De mi a csudáról beszél?
- A csillagok zajáról! – magyarázta Lew. – Imádják. Megőrjíti őket. Látta az
újságokat?– Egy pillanatra kijózanodott. – A zaj csinálta , ugye, doki? - Azt hisszük, igen – válaszolta Fred. Aggodalmas képet vágott. – Na és mit
javasol, hogyan seperjük be azokat a milliókat vagy milliárdokat? - Ingatlan! – szólt Lew elbűvölten. „Lew – mondtam magamban – , Lew hogy a
csudába tudná pénzre váltani ezt az ötletet, ha nem szerezhet monopóliumot a
világűrre? És Lew – kérdeztem magamtól – hogyan tudná eladni ezt a valamit, hiszen
mindenki ingyen megkaphatja, amikor sugározza?" - Lehet, hogy ez olyasmi, amin nem kellene pénzt keresni – vetettem fel. – Úgy
értem, nem sokat tudunk arról, hogy... - A boldogság talán rossz? – vágott a szavamba Lew.
- Nem – ismertem be.
- Oké, és mi ezzel a csillagokból jövő akármivel boldoggá tennénk az embereket.
Most akkor azt mondja nekem, hogy ez rossz? - Az embernek boldognak kell lennie – jelentette ki Fred.
- Oké, oké – mondta Lew öntelten. – Ezt fogjuk megadni az embereknek. És az
emberek ingatlanban mutathatják meg, hogy hálásak érte.