- J-jól van! – mondta Lew, és összedörzsölte a tenyerét. – Először is meg kell
építenünk egy prototípust, és kipróbálni.
A dolognak ez a része Fred kompetenciájába tartozott, és láttam, hogy máris
izgatja őt a probléma.
- Igazából egészen egyszerű eszköz lenne – mondta. – Gondolom, gyorsan
összebarkácsolhatunk egyet, és jövő héten tesztelhetjük is itt.
Az euforifon vagy eufió első tesztjére Fred Bockman nappalijában került sor egy
szombat délután, öt nappal Fred és Lew szenzációs műsora után.
Hat kísérleti nyúl volt – Lew, Fred és a felesége, Marion, jómagam, az én
feleségem, Susan és a fiam, Eddie. Bockmanék székeket tettek egy kártyaasztal köré,
amelyen egy szürke acéldoboz állt.
A dobozból egy hosszú autóantenna állt ki, amely a plafont súrolta. Miközben Fred
a dobozzal vacakolt, mi idegesen csevegtünk a szendvicseink és a sörünk fölött. Eddie
természetesen nem ivott sört, bár nagy szüksége lett volna valami nyugtatóra. Dühös
volt, amiért egy baseballmeccs helyett elrángattuk őt egy farmra, és azzal fenyegetett
bennünket, hogy Bockmanék antik bútorain vezeti le a haragját. Lelkesen golfozott
egymagában az erkélyablak mellett egy lottyadt teniszlabdával meg egy piszkavassal.
- Eddie – szólt rá Susan vagy tizedszer – , fejezd be, kérlek!
- Ura vagyok a helyzetnek – jelentette ki die megvetően, azzal ütött egy négyfalas
mandinert, és fél kézzel elkapta a labdát.
Marion, aki a tipp-topp bútorain éli ki anyai ösztöneit, nem tudta elrejteni
nyugtalanságát amiatt, hogy Eddie tornateremnek használja a szobát. Lew a maga
módján próbálta őt megnyugtatni.
- Hadd törje szét ezt a koszfészket – mondta neki. – Hamarosan palotába
költöznek. - Készen van – súgta Fred halkan.
Reszkető bátorsággal néztünk rá. Fred a szürke dobozba dugott két zsinórt a
telefonból. Ez volt a közvetlen vonal a kampuszon lévő antennájához, és egy
óraszerkezet gondoskodott róla, hogy az antenna folyamatosan az egyik rejtélyes űrre
legyen irányítva – a legerősebbre a Bockman-eufóriák közül. Bedugta a doboz
zsinórját a lambériában lévő konnektorba, és kezét a kapcsolóra tette. - Készen vagytok?
- Ne, Fred! – kértem. Halálosan meg voltam rémülve.
- Kapcsolja be, gyerünk! – sürgette Lew. – Nem lenne telefonunk, ha Bellnek nincs
annyi bátorsága annak idején, hogy felhívjon valakit. - Itt fogok állni közvetlenül a kapcsoló mellett, és azonnal lekapcsolom, ha valami
baj van – mondta Fred biztatóan. Egy kattanás hallatszott, aztán zúgás: az eufió
működött.
Mély, egynemű sóhaj töltötte be a szobát. Eddie kezéből kicsúszott a piszkavas,
valami fennkölt: valcerrel lejtett át a szobán, letérdelt az anyja mellé, és az ölébe tette
a fejét. Fred dúdolva, szemét félig lehunyva eljött a posztjáról.
Lew Harrison szólalt meg elsőként: folytatta a beszélgetését Marionnal.- De kit érdekel az anyagi gazdagság? – kérdezte ünnepélyesen. Susan felé fordult
megerősítésért. - Ühüm – válaszolta Susan, ábrándosan csóválva a fejét. Átölelte Lew-t, és vagy öt
percen át csókolta.