kicsi rá az esély – mondta. – Nem is tudom, miért hoztam fel egyáltalán. – Leült Eddie
mellé. – Hé, kölyök, szereted a pisztolyokat? – Kivette revolverét a tokjából. – Nézd
csak meg, pont olyan, mint Hoppyé.
Eddie elvette a pisztolyt, megcélozta Marion palackgyűjteményét, és meghúzta a
ravaszt. Egy nagy, kék palack aprócska darabokká fröccsent szét, a gyűjtemény
mögött pedig szilánkos rés támadt az ablakon. Hideg levegő süvített be rajta.
- A végén még zsaru lesz belőle – kuncogott a padlón Marion.
- Istenem, boldog vagyok – mondtam, és kicsit sírhatnékom volt. – Nekem van a
legragyogóbb kölyköm, meg a legragyogóbb barátaim, és a legragyogóbb kis
feleségem a világon. – Hallottam, hogy még kétszer eldördül a pisztoly, aztán
mennyei révületbe süllyedtem.
Megint az ajtócsengő riasztott fel.- Hányszor kell még mondanom... az isten szerelmére, gyere be! – kiáltottam,
anélkül hogy kinyitottam volna a szemem. - Én bejöttem – mondta a tejesember.
Sok láb kopogását hallottam, de nem voltam kíváncsi rájuk. Kicsit később
észrevettem, hogy nehezen kapok levegőt. A nyomozás feltárta, hogy a padlóra
csúsztam, és több kiscserkész telepedett a mellemre meg a hasamra. - Akartok valamit? – kérdeztem az egyik újonctól, akinek forró, egyenletes
légzését az arcomban éreztem. - A cserkészbrigád régi újságokat akart, de ne is törődjön vele – felelte. – Csak el
kellene majd vinnünk valahova. - És tudják a szüleitek, hogy hol vagytok?
- Ó, persze. Izgultak, és utánunk jöttek. – Hüvelykujjával néhány pár felé bökött,
akik a lambéria mellett sorakoztak, mosolyogtak a szélbe és esőbe, amely a törött
ablakon keresztül csapdosta őket. - Anyu, asszem, éhes vagyok – mondta Eddie.
- Jaj, Eddie, csak nem azt akarod, hogy főzzön valamit az anyukád, amikor ilyen
csodálatosan érezzük magunkat? – kérdezte Susan.
Lew Harrison még egyet lökött az eufió hangerőgombján.- Nesze, kölyök, ez hogy tetszik?
- Aaaaaaaaaaaaah! – sóhajtotta mindenki.
Amikor az öntudat megint rátört a révületre, tapogatózni kezdtem, hogy hol a
cserkészbrigád, de már nem voltak ott. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy
Eddie, a tejesember, Lew meg a rendőr a nagy panorámaablaknál állnak és
ujjonganak. Kint üvöltött és vadul csapdosott a szél, és úgy sodorta be az
esőcseppeket a törött ablakon, mintha égi puskák lövedékei volnának. Gyengéden
megráztam Susant, és együtt mentünk az ablakhoz, hogy megnézzük, mi olyan
szórakoztató. - Jön, jön, jön! – kiáltotta a tejesember elragadtatottan.
Susannel épp időben értünk oda, hogy csatlakozhassunk az ujjongáshoz, azt látva,
hogy egy nagy szilfa összelapította a kocsinkat.
- R-r-r-reccccs! – mondta Susan, és úgy nevettem, hogy megfájdult a hasam.
- Hívják Fredet! – szólt Lew sürgetően. – Nem fogja látni, ahogy szétmegy a