pajtája.
- Hmmm? – kérdezte Fred a kandallótól.
- Jaj, Fred, ezt elmulasztottad – felelte Marion.
- Most aztán tényleg látni fogunk valamit - kiáltotta Eddie. – A villanyvezetékre fog
esni. Nézzétek, ahogy dől az a nyárfa!
A nyárfa közelebb, közelebb, közelebb hajolt a villanyvezetékhez; aztán egy
széllökés szikrazápor és összegabalyodó vezetékek közepette földre döntötte. A
házban elaludtak a lámpák.
Most csak a szél zúgását lehetett hallani.- Hogyhogy senki sem ujjongott? – kérdezte Lew halkan. – Az eufió!
Kikapcsolódott!
Szörnyű morgás jött a kandallótól.- Jaj, édes istenem, azt hiszem, agyrázkódást kaptam!
Marion a férje mellett térdelt és bőgött. - Szegény drágám... mi történt veled? Ránéztem a nőre, akit átölelve tartottam...
borzalmas, szutykos vén csoroszlya volt mélyen ülő vörös szemekkel és olyan hajjal,
amilyen Medúzáé lehetett. - Uhhh! – kiáltottam fel, és undorodva elfordultam tőle.
- Édesem – zokogott a boszorkány – , én vagyok az, Susan.
Nyögdécselés töltötte be a levegőt, és az éhező, szomjazó emberek nyomorult
nyafogása. Hirtelen szörnyen hideg lett a szobában. Egy perccel azelőtt még úgy
éreztem, mintha a trópusokon volnék. - Kinél van a rohadt pisztolyom? – kérdezte a rendőr morcosan.
Egy Western Union-os fiú, akit addig nem vettem észre, a sarokban ült, keserves
képpel rakosgatott egy halom táviratot, és csettintgetett a nyelvével.
Megborzongtam.- Lefogadom, hogy már vasárnap délelőtt van – mondtam. – Tizenkét órája
vagyunk itt! – Hétfő délelőtt volt.
A Western Union-os fiú egészen elképedt.- Vasárnap délelőtt? Én egy vasárnap este jöttem be ide. – Körbenézett a
szobán. – Úgy néz ki, mint azok a buchenwaldi híradók, mi?
A cserkészcsapat főnöke lett a nap hőse a fiatalság hihetetlen életerejével.
Felsorakoztatta az embereit, úgy buzdítva őket, mint egy meglett tiszt a seregben.
Miközben mi csak beburkolózva hevertünk mindenfelé, nyöszörögve, hogy éhesek
vagyunk, szomjazunk, fázunk, a cserkészek begyújtottak a kandallóba, hoztak
takarókat, bekötözték Fred fejét és még számtalan lehorzsolt sípcsontot, betömték a
törött ablakot, és cseberszám készítették a kakaót meg az erős kávét.
Két órával azután, hogy elment az áram, és kikapcsolódott az eufió, a házban meleg
volt, és már volt valami étel a gyomrunkban. A súlyos légúti betegeket – a szülőket,
akik huszonnégy órán át ültek a törött ablak mellett – telepumpálták penicillinnel, és
kórházba szállították. A tejesember, a Western Union-os srác és a rendőr
visszautasította a segítséget, és távozott. Kint szerelők dolgoztak a villanyvezetéken.
Csak az eredeti csapat maradt – Lew, Fred és Marion, Susan és én, meg Eddie.
Frednek, mint kiderült, volt néhány igen csúnya zúzódása és horzsolása, de