- Ezt akarják az emberek. Olyan ez, mintha Louis Pasteur visszautasítaná, hogy
pasztőrözze a tejet. - De jó, hogy mindjárt lesz áram – mondta Marion, másra terelve a szót. – Fény,
vízmelegítő, szivattyú, a... Uramisten!
Abban a pillanatban felgyulladtak a fények, ahogy ezt kimondta, de Fred és én
akkor már a levegőben voltunk, a szürke doboz felé közeledve. Egyszerre zúztuk
össze. A kártyaasztal összetört, és a dugasz kijött a konnektorból. Az eufió csövei egy
pillanatig még vörösen ragyogtak, majd meghaltak.
Fred kifejezéstelen arccal elővett egy csavarhúzót a zsebéből, és gondosan
lecsavarozta a doboz tetejét.
- Nem élveznéd, hogy harcot vívsz a fejlődéssel? – kérdezte, és nyújtotta a
piszkavasat, amit Eddie ledobott.
Dühödten megragadtam, és lesújtottam az eufió üvegből és drótokból álló belső
szerveire. Bal kézzel és Fred segítségével sikerült távol tartani Lew-t, hogy ne vesse
magát a piszkavas és a masina közé.
- Azt hittem, hogy maguk velem vannak - siránkozott Lew.
- Ha csak egy szót szól az eufióról bárkinek is – mondtam – , boldogan megteszem
magával is azt, amit most tettem meg az eufióval.
És tessék, hölgyeim és uraim az Országos Hírközlési Bizottságból, azt hittem, hogy
az ügy véget ért. Véget kellett volna érnie. De Lew Harrison nagy szájának
közvetítésével a hír kiszivárgott. Kérvényt nyújtott be önökhöz, hogy engedélyezzék
az eufió üzleti felhasználását. Ő és a támogatói építettek egy saját rádióteleszkópot.
Hadd mondjam el még egyszer, hogy Lew állításai kivétel nélkül mind igazak. Az
eufió mindazt megteszi, amit ő mond. A boldogság, amelyet nyújt, tökéletes és
lankadatlan a hihetetlen megpróbáltatások közepette. A kis híján tragédiába torkolló
eseteket, amilyen az első kísérlet volt, kétségkívül el lehet kerülni azzal, ha egy óramű
kapcsolja be és ki a készülékeket. Látom, hogy az a példány az önök előtt lévő
asztalon már fel is van szerelve ilyen óraművel.
Nem az a kérdés, hogy az eufió működik-e. Működik. A kérdés inkább az, hogy
Amerika be akar-e lépni a történelem egy új és lehangoló szakaszába, amikor az
emberek többé nem küzdenek a boldogságért, hanem megvásárolják azt. Nem ez a
megfelelő idő arra, hogy a révület váljék az ország mániájává. Az eufió egyetlen
haszna az lehetne, ha valamiképpen lelkibéke-zárótüzet tudnánk az ellenségeinkre
irányítani, miközben a saját népünket megóvjuk tőle.
Befejezésül szeretnék rámutatni, hogy Lew Harrison, az eufió reménybeli cárja,
gátlástalan alak, aki nem méltó a köz bizalmára. Nem lepne meg például, ha úgy
állította volna be az óraművet ezen az eufió-prototípuson, hogy a sugárzás
összezavarja az ítélőképességüket, épp amikor döntést próbálnak hozni. Ami azt illeti,
e pillanatban is gyanúsan zümmög, és olyan boldog vagyok, hogy sírni tudnék. Nekem
van a legragyogóbb kiskölyköm, és a legragyogóbb barátaim, és a legragyogóbb
feleségem az egész világon. És a jó öreg Lew Harrison csudára derék ember, higgyék
el nekem! Sok-sok szerencsét kívánok neki új vállalkozásához.