- Minél tovább beszélsz – jelentette ki a férfi – , annál jobban meggyőzöl róla, hogy
közéjük tartozom.
Ő természetesen az író volt. A feleségem rengeteg hollywoodi vackot tart a fejében,
és ő mondta, hogy Gloria Hiltonnak volt egy motoros rendőr férje, aztán egy
cukormilliomos, aztán valaki, aki Tarzant alakította, aztán az ügynöke – és aztán az
író. George Murra, az író volt az, akit ismertem.
- Folyton csodálkoznak az emberek, hogy mi lehet a baj a világgal – tűnődött
Gloria. – Én tudom, mi a baj vele. Egyszerű: a legtöbb ember nem tudja, hogy mit
jelent a szerelem szó. - Legalább bízzál bennem, hogy megpróbálom kideríteni, mit is jelent – kérte
Murra. – Egy kemény éve semmi, de semmi mást nem csináltam, mint hogy
megrendeltem egy zuhanykabint, és próbálom kideríteni, mi az a szerelem. - Gondolom, ezért is engem akarsz hibáztatni – duzzogott Gloria.
- Miért?
- Azért, hogy egyetlen szót sem írtál le, mióta összeházasodtunk – felelte
Gloria. – Gondolom, valamiképpen az is az én hibám. - Remélem, nem vagyok annyira hitvány - mondta Murra. – Fel tudok ismerni egy
szimpla, hétköznapi egybeesést. Az egész éjszakán át tartó veszekedések, a
fényképészek, riporterek és úgynevezett barátok, akik itt vannak nálunk egész nap...
ugyan már, ezeknek semmi közük hozzá, hogy kiszáradtam. - Te tipikusan olyan ember vagy, aki élvezi a szenvedést – mondta Gloria.
- Jó is az – bólogatott Murra.
- Megmondom neked őszintén – folytatta Gloria – , csalódtam benned.
- Tudtam – sóhajtott Murra – , hogy előbb vagy utóbb nem vacakolsz tovább,
hanem ki is mondod. - És akkor már akár azt is elmondhatom – tette hozzá Gloria – , hogy úgy
döntöttem, véget vetek ennek a komédiának. - Kedves tőled, hogy az elsők között tudatod velem – gúnyolódott
Murra. – Értesítsem Louella Parsonst, vagy az már megtörtént?
Addigra odaragasztottam a tömítést a kád pereméhez, úgyhogy nyugodtan
becsukhattam volna a melegítőnyílást. Lenéztem a rácson keresztül, és ott volt Gloria
Hilton. Csavarókkal a fején. Minden smink nélkül. Még ahhoz sem vette a fáradságot,
hogy szemöldököt rajzoljon. Valami kis bugyi meg tátongóan nyitott fürdőköntös volt
rajta. Esküszöm, semmivel sem volt szebb, mint egy használt rekamié.
- Nehogy azt hidd, hogy vicces vagy – vágta oda a férjének.
- Tudod, hogy komoly író voltam, amikor összeházasodtunk – mondta Murra.
Gloria felállt. Széttárta a karját, mint Mózes, amikor azt mondta a zsidóknak, hogy
az Ígéret Földje ott van a következő dombon túl. - Menj vissza a drágalátos feleségedhez és fiadhoz! – javasolta Gloria Hilton. – Én
aztán nem fogok az utadba állni.
Becsuktam a nyílást.Öt perccel később Murra feljött, és megkért, hogy menjek el.- Miss Hilton használni akarja a fürdőszobát – mondta. Soha nem láttam ilyen
különös arckifejezést. Egészen vörös volt, könnyekkel a szemében... de közben valami