- Mr. Murra...? – kérdeztem.
- Igen? – Abból, ahogy a hangja eltávolodott a kagylótól, gyanítottam, hogy azt
hitte, épp beléptem a szobába. - Én vagyok az, Mr. Murra – feleltem.
- Ki az az én? – kérdezte.
- A zuhanykabinos ember.
- Egy nagyon fontos távolsági hívást vártam - mérgelődött. – Kérem, tegye
szabaddá a vonalat! - Bocsásson meg – tartottam ki. – Csak azt szeretném tudni, mikor akarja, hogy
befejezzem a munkát. - Soha! Felejtse el! A pokolba vele!
- Mr. Murra... – mondtam – , nem küldhetem vissza azt az ajtót, hogy írják jóvá
nekem. - Küldje el a számlát! Magának ajándékozom azt az ajtót.
- Ahogy akarja – vontam meg a vállamat. – De van ezenkívül még ez a két:
Fleetwood Trip-L-Trak ablaka is. - Hajítsa a szemétdombra őket!
- Mr. Murra... – csitítottam – , gondolom, most fel van dúlva valami miatt...
- Istenem, maga aztán nagyon okos ember!– gúnyolódott.
- Lehet, hogy annak van értelme, hogy eldobja azt az ajtót – folytattam – , de egy
ablakkeret soha senkit nem bánt. Miért nem engedi, hogy odamenjek és feltegyem
őket? Észre sem fogja venni, hogy ott vagyok. - Rendben, rendben, rendben! – felelte, és letette a kagylót.
A Fleetwood Trip-L-Trak a legjobb ablakunk, úgyhogy nem lehet elhamarkodni a
felrakását. Végig tömítést teszünk körbe, ugyanúgy, ahogy a kádkabinnál. Ezért
kénytelen voltam egy kicsit álldogálni Murra házában, amíg vártam, hogy
megszáradjon a ragasztó. Nyugodtan meg lehet tölteni vízzel egy szobát, amelyben
Fleetwood-ablakok vannak, egészen a plafonig, és nem fog szivárogni... legalábbis
nem az ablakoknál.
Miközben vártam a ragasztó száradását, kijött Murra, és megkérdezte, kérek-e egy
italt.
- Hogy mit?
- Vagy egy kádkabinos ember nem iszik szolgálatban? – kérdezte.
- Az csak a tévében van úgy – feleltem.
Kivitt a konyhába, egy üveget vett elő, meg jeget és két poharat. - Ez igazán nagyon kedves magától – jegyeztem meg.
- Lehet, hogy nem tudom, mi az a szerelem – mondta – , de istenemre, legalább
soha nem rúgtam be magányosan. - Ezt fogjuk csinálni? – érdeklődtem.
- Hacsak nincs jobb ötlete – válaszolta.
- Hadd gondolkozzam ezen egy percet – mondtam neki.
- Öreg hiba – jelentette ki. – Rengeteg mindent elmulaszt így az életből. Azért
olyan hűvösek maguk, jenkik. Túl sokat gondolkoznak. Ezért olyan ritka, hogy