fejét. – Ezt a szót használta... a hitványt. Milyen kicsi volt még, és hogy kiválasztotta!
- Végül is ma sikerült kapcsolatba lépnie vele? – érdeklődtem.
- Felhívtam az iskola igazgatóját, megmondtam neki, hogy szörnyű családi
vészhelyzet van, és rá kell vennie Johnt, hogy azonnal hívjon fel – felelte Murra. – És
ez bejött, hála istennek – tette hozzá. – És bár kétségkívül hitvány alak vagyok,
beleegyezett, hogy holnap eljön és meglátogat.
Valamikor a beszélgetés során Murra azt is mondta, hogy néha nézzem meg a
statisztikákat. Megígértem neki. - A statisztikákat általában... vagy konkrétan valaminek a
statisztikáját? – kérdeztem. - A házassági statisztikákat – felelte.
- Félek belegondolni is, hogy mit találok – mondtam.
- Ha megnézi a statisztikákat – folytatta Murra – , meg fogja látni, hogy amikor
valaki mindössze tizennyolc évesen megházasodik, ahogy én meg az első feleségem
csináltuk, ötven-ötven százalék annak az esélye, hogy fuccsba megy a dolog. - Én magam is tizennyolc évesen nősültem – jegyeztem meg.
- És még mindig együtt van az első feleségével? – ámult.
- Most már húsz éve – feleltem.
- Soha nem érzi úgy, hogy csőbe húzták, és elrabolták az agglegénynapjait, a
playboynapjait, azokat a napjait, amelyeket nagy szeretőként tölthetett volna? - Hát – feleltem – , New Hampshire-ben akkoriban azok a napok tizennégy és
tizenhét éves kor közé estek. - Akkor hadd fogalmazzam meg máshogy – javasolta. – Mondjuk, hogy mindezen
évek alatt házas volt, és folyton olyan hülyeségek miatt veszekedett, amik miatt a
házaspárok szoktak veszekedni, a legtöbbször le van égve és ideges... - Jó, ezt tudom követni – bólogattam.
- És, mondjuk, a mozi megvette egy könyvét, amit írt, és megbízták azzal, hogy
írja meg a forgatókönyvet, és Gloria Hilton lesz benne a sztár – folytatta. - Nem hiszem, hogy ezt el tudom képzelni.
- Rendben... – mondta – , mi a legnagyobb dolog, ami történhet magával a
munkájában?
Gondolkodnom kellett egy keveset. - Mondjuk, ha leszerződnék a Conners Hotellal, hogy Fleetwoodot tesznek minden
ablakukra. Az ötszáz ablak lenne vagy talán még több – feleltem. - Jól van! – helyeselt. – Épp nyélbe ütötte az üzletet. Életében először komoly pénz
van a zsebében. Épp nagyot veszekedett a feleségével és csúnya dolgokat gondol róla,
és sajnálja magát. És a szálloda igazgatója Gloria Hilton... egy olyan Gloria Hilton, aki
pont úgy néz ki, mint a moziban. - Figyelek – mondtam.
- Mondjuk, elkezdte feltenni azt az ötszáz Fleetwoodot – folytatta – , és, mondjuk,
valahányszor feltesz egyet, ott van Gloria Hilton, és mosolyog magára az üvegen át,
mintha maga egy isten volna vagy valami. - Van még innivaló a házban? – kérdeztem.
- Mondjuk, hogy ez így megy már három hónapja. És minden este, amikor
hazamegy a feleségéhez, egy nőhöz, akit olyan régóta ismer, hogy gyakorlatilag úgy
érzi, mintha a tulajdon testvére volna, és ő elkezd morogni valami apróság miatt...