- Jó meleg ez a szoba viharablakok nélkül is – feszengtem.
- Mondjuk, Gloria Hilton egyszer csak azt mondja magának: „Merj boldog lenni,
szegény drágám. Ó, drágám, minket egymásnak teremtett a sors! Velem boldog
lehetsz, csak bátornak kell lenned! Elernyedek, ha csak azt látom, ahogy teszed fel a
viharablakokat! Nem bírom ki, hogy ilyen boldogtalannak lássalak, nem bírom ki azt a
tudatot, hogy egy másik nőhöz tartozol, és hogy mennyire boldoggá tudnálak tenni,
ha az enyém lennél!"
Utána, úgy emlékszem, kimentünk Murrával az udvarra, tüskéket keresni. Meg
akarta mutatni, hogyan kell megszorítani a tüskéket úgy, hogy ne sértsék meg.
Ha jól emlékszem rá, tüskét nem találtunk. Rengeteg növényt kitéptünk, és
nekivágtuk őket a ház falának, és rengeteget nevettünk. De azt nem hiszem, hogy
bármelyik is tüskés lett volna.
Aztán elvesztettük egymást kinn a tágas szabad ég alatt. Kiáltoztam utána egy
darabig, de ő egyre halkabban kiabált vissza, és végül hazamentem.
Nem emlékszem, milyen volt a hazatérésem, de a feleségem igen. Azt mondja,
durván és tiszteletlenül beszéltem vele. Azt mondtam neki, hogy eladtam ötszáz
Fleetwood-ablakot a Conners Hotelnak. Azt is mondtam, hogy meg kellene néznie a
tizenéves korban kötött házasságok statisztikáit.
Aztán felmentem, és levettem az ajtót a kád-kabinunkról. Megmondtam neki, hogy
Murrával elcseréljük a kádkabinajtónkat.
Levettem az ajtót, azután ruhástól a kádban aludtam el.
A feleségem felébresztett, mire megmondtam neki, hogy menjen el. Megmondtam,
hogy Gloria Hilton megvette a Conners Hotelt, én pedig feleségül fogom venni őt.
Próbáltam elmondani neki valami nagyon fontosat a tüskékről, de nem tudtam
kiejteni a tüske szót, úgyhogy inkább újból elaludtam.
A feleségem erre teleszórt habfürdőporral, megnyitotta a hideg vizet, és elment
lefeküdni a vendégszobába.
Másnap délután három óra tájban átmentem Murrához, hogy befejezzem az
ablakok felrakását, és kiderítsem, miben egyeztünk meg a kádkabinajtót illetően, már
ha egyáltalán megegyeztünk valamiben. Két ajtó volt a teherautó platóján, az enyém
a flamingóval és az övé Gloria Hiltonnal.
Becsöngettem az ajtón, de aztán meghallottam, hogy valaki kopog egy emeleti
ablakon. Felnéztem, és azt láttam, hogy Murra Gloria Hilton fürdőszobájának
ablakában áll. A létrám már az ablakpárkánynak volt támasztva, úgyhogy felmentem
a létrán, és megkérdeztem Murrától, mi folyik ott
Kinyitotta az ablakot, és beinvitált. Nagyon sápadt volt, és remegett.- Megjött már a fiad? – kérdeztem.
- Igen – felelte. – Lent van. Egy órája szedtem fel a buszmegállóban.
- Jól elvagytok? – kérdeztem.
Murra megrázta a fejét. - Még mindig annyira dühös rám – felelte. – Még csak tizenöt éves, de úgy beszél
velem, mintha a dédapám volna. Épp csak egy percre jöttem ide föl, és most nincs