mutatta annak, hogy az illető milyen benyomást tett rá.
- Hát, attól tartok, Mr. Potter, hogy épp rosszkor jött. Az effajta állásokért, mint azt
bizonyára maga is tudja, kemény verseny folyik, és jelen pillanatban nemigen látok
semmilyen lehetőséget.
David bólintott.- Értem. – Nem volt tapasztalata abban, hogy állásra jelentkezzen egy nagy
cégnél, és Mr. Dilling azonnal a tudatára ébresztette, hogy milyen finom művészet ez...
már ha semmilyen gép kezeléséhez nem ért valaki. Párbaj kezdődött. - Azért csak foglaljon helyet, Mr. Potter.
- Köszönöm. – David az órájára pillantott. – De hamarosan most már tényleg
vissza kell térnem az újságomhoz. - Egy újságnál dolgozik itt valahol?
- Igen. Van egy hetilapom Dorsetben, körülbelül tizenhat kilométerre Iliumtól.
- Ó... csak nem? Csodás kis falu. Arra gondol netán, hogy feladja az újságot?
- Hát, nem... nem igazán. Az is egy lehetőség. Közvetlenül a háború után vettem
meg, úgyhogy már nyolc éve csinálom, és nem akarok besavanyodni. Talán bölcsebb
volna most már továbblépni. Minden attól függ, hogy mik a lehetőségek. - Van önnek családja? – kérdezte Mr. Dilling kedvesen.
- Igen. Feleség, két fiú, két lány.
- Egy szép, nagy, ideálisan felépített család – állapította meg Mr. Dilling. – Maga
meg egészen fiatal még. - Huszonkilenc vagyok. – David elmosolyodott. – Nem terveztük, hogy ennyire
nagy legyen. Csak hát az ikrek. A fiúk ikrek, és aztán néhány napja megjöttek a
lányok. - Ne mondja! – szólt Mr. Dilling. Összevonta a szemöldökét. – Na, ettől aztán
biztosan elgondolkodik egy fiatalember azon, hogy egy kis anyagi biztonságot
teremtsen, igaz? Egy ilyen családdal!
Mindketten könnyedén vették ezt a megjegyzést, mintha nem lett volna több, mint
egy kis tréfa két családos férfi között.
- Igazából ezt akartuk, két fiút, két lányt – vallotta be David. – Nem számítottunk
rá, hogy ilyen gyorsan meglesznek, de most már örülünk nekik. Ami pedig a
biztonságot illeti, nos, lehet, hogy csak a büszkeség beszél belőlem, de azt hiszem, az
a vezetési és írói gyakorlat, amelyet az újsággal szereztem, igazán sokat érne a
megfelelő emberek számára, már ha történne valami az újsággal. - Ha valamiből nagy hiány van ebben az országban – mondta Dilling filozofikusan,
a cigarettája meggyújtására koncentrálva – , akkor olyan emberekből biztosan, akik
értenek a dolgukhoz, tudnak felelősséget vállalni, és megcsinálják, amit. akarnak.
Csak kár, hogy nincsenek épp jobb álláskínálataink reklám és promóció vonalon.
Tudja, ezek fontos és érdekes munkák, de nem tudom, mit szólna a kezdő fizetéshez. - Hát, most még épp csak próbálom felderíteni a terepet... megnézni, hogyan is
működnek a dolgok. Fogalmam sincs, mennyi pénzt tudnak fizetni az iparban egy
olyan tapasztalt embernek, mint én. - A magafajta tapasztalt emberek általában ezt a kérdést teszik fel: Milyen
magasra emelkedhetek, és milyen gyorsan? És erre az a válasz, hogy csak az ég a
határ egy energikus, kreatív és becsvágyó ember számára. És emelkedhet gyorsan
vagy lassan, attól függően, hogy mit akar és mi mindent képes beleadni a munkájába.