úgy tűnik, azok épp az ilyen életet élvezik. De te mindig olyan szabad voltál. És
szereted az újságot... ezt te is tudod.
- Tudom – felelte David – , és megszakad a szívem, hogy meg kell válnom tőle.
Remek volt csinálni, amikor nem voltak kölykeink, de így ez most már bizonytalan
megélhetés... taníttatni a gyerekeket meg minden. - De hát az újságból is van jövedelem, szívem – ellenkezett Nan.
- Az ilyen lazán befuccsolhat – vélte David, és pattintott az ujjával. – Jöhet egy
napilap, amiben csak egylapos melléklet lesz a dorseti hírekkel, vagy... - Dorset szereti annyira a maga kis újságját, hogy ne engedje ezt megtörténni.
Túlságosan szeretnek téged, és a munkát, amit végzel.
David bólintott.- És tíz év múlva mi lesz?
- És tíz év múlva mi lesz a kombináttal? Mi lesz tíz év múlva bárhol?
- Nagyobb az esélye, hogy a kombinát akkor is itt lesz. Nincs jogom többé
kockáztatni, Nan, most, hogy egy nagy családot kell eltartanom. - De nem lesz ez egy nagyon boldog nagy család, drágám, ha nem azt csinálod,
amit szeretsz. Azt akarom, hogy ugyanolyan boldog legyél, amilyen eddig voltál...
hogy a környéket járod, híreket gyűjtesz, beszélgetsz, hirdetési felületeket adsz el;
hazajössz, és azt írod, amit akarsz, amiben hiszel. Te a kombinátban! - Ezt kell tennem!
- Hát rendben, ha te mondod. De én szóltam.
- Ez is újságírás, magas szintű újságírás – erősködött David.
- Csak ne add el a lapot azonnal Jasonnek. Tedd meg főnöknek, de várjunk még
vagy egy hónapot, kérlek! - Semmi értelme várni, de ha annyira akarod, hát legyen. – David feltartott egy
brosúrát, amit az orvosi vizsgálata után nyomtak a kezébe. – Ezt hallgasd meg, Nan:
a cég társadalombiztosítási szolgáltatásainak keretében napi tíz dollárt kapok kórházi
kiadásokra betegség esetén teljes fizetést huszonhat héten át, száz dollárt különleges
kórházi költségekre. Körülbelül feleannyiért kapok életbiztosítást, mint amennyibe a
cégen kívül kerülne. Bármennyi pénzt fektetek be államkötvényekbe a megtakarítási
program keretében, a cég ötszázaléknyi bónuszt ad hozzá cégkötvényekben...
mostantól számítva tizenkét év múlva. Két hét fizetett szabadságom van minden
évben, tizenöt év után pedig három hét. Ingyenes tagság a cég countryklubjában.
Huszonöt év után legalább havi százhuszonöt dolláros nyugdíjra leszek jogosult, és
sokkal többre, ha magasabb beosztásba kerülök a cégnél és több mint huszonöt éven
át itt maradok! - Jóságos ég! – mondta Nan.
- A legnagyobb bolond lennék, ha ezt ki-hagynám, Nan.
- Én mégis jobb szeretném, ha megvárnád, hogy szépen hazamenjünk a kicsikkel,
és megszoknád, hogy együtt vagy velük. Úgy érzem, a pánik hajszolt ebbe bele. - Nem, nem... ez jó lesz, Nan. Adjál egy puszit a piciknek a nevemben. Most
mennem kell, hogy jelentkezzem az új felügyelőmnél. - A midnél?
- Felügyelőmnél.
- Ó. Ezt hallottam, de nem voltam benne egészen biztos.
- Szia, Nan.