- David Potter vagyok, Mr. Flammer.
Flammer arcáról lehervadt a Mikulás-mosoly. Hátradőlt, az íróasztalára tette a
lábát, és nagy szájába dugott egy szivart, amelyet addig a behajlított tenyerében
rejtegetett. - A csudába, azt hittem, egy cserkésztiszt az. – Az íróasztalán lévő órára nézett,
amely a cég legújabb mosogatógépének miniatűr modelljén állt. – Cserkészek
túráznak a kombinátban. Tizenöt perccel ezelőtt kellett volna ideérniük, hogy
beszédet tartsak nekik a cserkészetről és az iparról. A Federal Apparatus vezetőinek
ötvenhat százaléka volt cserkész.
David elnevette magát, de amikor észrevette, hogy csak ő nevet, abbahagyta. - Impozáns szám – jegyezte meg.
- Az bizony – helyeselt Flammer komolyan. – Sokatmondó mind a cserkész-
mozgalomra, mind az iparágra nézve. Most pedig, mielőtt megmondom, hogy hol lesz
az íróasztala, el kell magyaráznom magának az értékelőlapok rendszerét. A
szabályzat szerint. Dilling mondott róla valamit? - Ha igen, nem emlékszem. Szörnyen sok volt az új információ egyszerre.
- Hát, ez nem egy nagy dolog – mondta Flammer. – Minden hat hónap után készül
önről egy értékelőlap, hogy maga is, meg mi is tudjuk, hogy hol áll, és milyen fejlődést
mutatott. Három ember, aki mind közeli munkatársa, egymástól függetlenül elvégzi
az értékelést, és aztán az összes információt egyesítjük egy közös példányon,
amelyből egy-egy másolatot kap ön, én és a személyzeti osztály, az eredeti pedig a
reklám– és promóciós osztály vezetőjéhez kerül. Ez nagyon hasznos mindenki, de
legfőképpen az ön számára, már ha megfelelően áll hozzá. – Meglengetett egy
értékelőlapot David előtt. – Látja? Olyan rubrikák vannak rajta, mint külső
megjelenés, lojalitás, gyorsaság, kezdeményezőkészség, kooperációs készség...
szóval effélék. Ön is készít majd értékelőlapokat másokról, és minden értékelés
anonim. - Értem. – David érezte, hogy kezd elvörösödni a bosszúságtól. De legyűrte ezt az
érzést, azt mondta magának, hogy ez csak egy kisvárosi ember reakciója, és csak
hasznára válik, ha megtanul úgy gondolkodni, mint egy nagy, hatékony csapat tagja. - Ami pedig a fizetést illeti, Potter – folytatta Flammer – , soha semmi értelme nem
lesz annak, hogy bejöjjön hozzám emelést kérni. Az kizárólag az értékelőlapok és a
fizetési görbe függvénye. – Kotorászni kezdett a fiókjában, és talált egy grafikont,
amelyet kiterített az asztalán. – Tessék, látja ezt a görbét? Nos, ez a cégnél dolgozó
felsőfokú végzettségű munkatársak átlagos fizetési görbéje. Látja, követheti fölfelé.
Harmincéves korban az átlagos dolgozó ennyit keres; negyvenéves korban ennyit... és
így tovább. Na most, ez a másik görbe fölötte azt mutatja, hogy mennyit kereshetnek
azok, akikben van igazi növekedési potenciál. Látja? Ez egy kicsit magasabb, és kicsit
gyorsabban ível fölfelé. Hány éves maga? - Huszonkilenc – felelte David, és próbálta megnézni a fizetési számokat a grafikon
oldalán. Flammer látta, hogy ezt akarja, és határozottan eltakarta azokat a karjával. - Ühüm. – Flammer megnedvesítette egy ceruza hegyét a nyelvével, és egy kis
x-et rajzolt a grafikonra, pontosan az átlagember görbéiére. – Itt van maga!
David a jelre pillantott, majd szemével követte a görbét a papíron, kis huppanókon,
enyhe emelkedőkön, magányos platókon át, amíg hirtelen elhalt a margón, amely a
hatvanöt éves életkort jelképezte. A grafikon nem hagyott helyet kérdéseknek, és
süket volt az érvekre. David a papírról az emberi lényre nézett, akivel szintén sok