emelvényen álló dobozt vizsgálgatott.
- Kérem, kisasszony – mondta az ajtó mellett lévő recepciósnak – , meg tudná
mondani, hol találok egy telefont? - Közvetlenül a sarkon túl, uram – felelte a nő. – De attól tartok, hogy ma senki
más nem léphet be ide, csak a krisztallográfusok. Ön közéjük tartozik? - Igen – bólintott David.
- Akkor jöjjön csak. A neve?
David megmondta a nevét, és a nő mellett ülő férfi ráírta égy jelvényre. A jelvényt
a mellére tűzték, és David elindult a telefonhoz. Egy szélesen mosolygó, kopasz, nagy
fogú férfi „Stan Dunkel, Kereskedelem” feliratú jelvénnyel elkapta, és a kiállított doboz
felé terelte. - Dr. Potter – mondta Dunkel – , hadd kérdezzem meg magától: Így kell
megépíteni egy röntgensugaras spektrogoniométert, vagy így kell megépíteni egy
röntgensugaras spektrogoniométert? - Igen – válaszolta neki David. – Így kell. Pontosan így.
- Martinit, dr. Potter? – kérdezte egy felszolgálólány, tálcával a kezében.
David egyetlen hörpintésre kiitta a Martinit. Az ital kellemesen melegítette a torkát. - Milyen tulajdonságokat vár el egy röntgensugaras spektrogoniométertől, doktor?
kérdezte Dunkel. - Legyen jó erős, Mr. Dunkel – felelte David, és otthagyta Dunkelt, aki már épp
bizonygatni kezdte, hogy nincs ennél erősebb a világon.
A telefonfülkében David még az A betűs neveket se nézte végig, amikor csodálatos
módon visszatért emlékezetébe a felügyelő neve: Flammer. Megtalálta a számot, és
tárcsázott.
- Mr. Flammer irodája – mondta egy nő.
- Beszélhetek vele, kérem? David Potter vagyok.
- Ó, Mr. Potter. Hát, az a helyzet, hogy Mr. Flammer most kint van valahol a
kombinátban, de hagyott magának egy üzenetet. Azt mondta, van még egy csavar a
szarvasos sztoriban. Amikor elkapják, a húsát a Negyedszázados Klub piknikjén fogják
felhasználni. - Negyedszázados Klub? – kérdezte David.
- Ó, az aztán valami, Mr. Potter! Azoknak az embereknek a klubja, akik már
legalább huszonöt éve vannak a vállalatnál. Ingyen italok és szivar, és mindenből a
legjobb. Csodálatosan érzik magukat. - Még valami a szarvasról?
- Semmi olyan, amit ne mondott volna már el magának – mondta a nő, és letette a
kagylót.
David Potter, a harmadik Martinival üres gyomrában, az előadóterem előtt állt, és a
szemét meresztgette, hogy hol lehet a szarvas. - De hát a mi röntgensugaras spektrogoniométerünk nagyon erős, dr.
Potter – szólt utána Stan Dunkel az előadóterem lépcsőjéről.
Az utca túloldalán volt egy kis sövénnyel körülvett gyep. David átnyomult a
sövényen, és egy szoftballpálya külső részén találta magát. Átment a pályán, aztán a
tribün mögé, ahol hűvös árnyék volt, és leült, hátát a drótkerítésnek vetve, amely
elválasztotta a kombinát egyik szélét egy sűrű fenyőerdőtől. Két kapu volt a kerítésen,
de mindkettő drótkarikával lezárva.