Embert hordozó lövedékek
(The Manned Missiles)Én, Mihail Ivankov kőműves, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Ilba nevű
falujából, üdvözletemet és együttérzésemet küldöm önnek, Charles Ashland
benzinkereskedőnek az egyesült államokbeli Titusville-ből. És kézfogásra nyújtom a
kezem.
Az első igazi űrhajós az én fiam, Sztyepan Ivankov őrnagy volt. A második az ön fia,
Bryant Ashland százados. Csak akkor fogják elfelejteni őket, amikor az ember többé
nem néz fel az égre. Olyanok ők, mint a Hold és a bolygók, a Nap és a csillagok.
Nem beszélek angolul. Oroszul mondom ezeket a szavakat, a szívemből, és a
másik, még eleven fiam, Alekszej fordítja le őket. Az iskolában tanul angolul, meg
németül is. Az angolt jobban szereti. Csodálja a maguk Jack Londonját, O'Henryjét és
Mark Twainjét. Alekszej tizenhét éves. Ő is tudós lesz, mint a bátyja, Sztyepan volt.
Arra kér, mondjam el önnek, hogy a békéért, nem a háborúért fogja végezni
tudományos munkáját. Arra kér, mondjam el azt is, hogy nem gyűlöli az ön fiának
emlékét. Megérti, hogy a fiának megparancsolták, hogy tegye azt, amit tett. Nagyon
sokat beszél, és szeretné ő maga megfogalmazni ezt a levelet. Szerinte egy
negyvenkilenc éves ember nagyon öreg, és azt gondolja, hogy egy nagyon öreg
ember, aki csak ahhoz ért, hogy az egyik követ a másikra tegye, nem tud helyesen
fogalmazni olyan fiatal emberekről, akik a világűrben haltak meg.
Ha akarja, majd megírja a saját levelét Sztyepannak és a maga fiának a haláláról.
Ez az én levelem, és meg fogom kérni Akszinyát, Sztyepan özvegyét, hogy fordítsa
vissza nekem, mert biztos akarok lenni abban, hogy Alekszej pontosan azt írja, amit
mondok neki.
Akszinya is nagyon jól tud angolul. Gyermekorvos. Gyönyörű nő. Nagyon
keményen dolgozik, hogy néha el tudja felejteni a Sztyepan miatt érzett gyászát.
Mondok egy viccet magának, Mr. Ashland. Amikor fellőtték a Szovjetunió második
műholdját, amelynek egy kutya volt az utasa, mi azt suttogtuk, hogy igazából nem
kutya van benne, hanem Prohor Ivanov, egy tehenészet igazgatója, akit két nappal
azelőtt tartóztattak le lopás miatt. Csak vicc volt, de elgondolkoztam azon, milyen
szörnyű büntetés lenne fellőni oda egy embert. Egyfolytában ez járt a fejemben.
Éjszaka erről álmodtam, és álmomban én magam voltam az, akit így büntettek.
Megkérdeztem volna Sztyepant, az idősebbik fiamat arról, hogy milyen az élet az
űrben, de ő messze volt, Gurijevben, a Kaszpi-tengernél. Úgyhogy a fiatalabb fiamat
kérdeztem meg. Alekszej kinevetett, amiért úgy félek az űrtől. Azt mondta, nagyon is
kényelmes lehet ott fent az embernek. Azt mondta, hamarosan sok fiatalember fog
felmenni. Először műholdakon fognak keringeni. Aztán elmennek magára a Holdra.
Aztán más bolygókra is. Kinevetett, mert csak egy öregember izgulhat ilyen egyszerű
utazások miatt.