Alekszej azt mondta nekem, hogy az egyetlen kellemetlenség a gravitáció hiánya
lesz. Nekem úgy tűnt, hogy az azért nem kis dolog. Alekszej azt mondta, hogy az
embernek ott cumisüvegből kell innia, és hozzá kell szoknia az állandó zuhanás
érzéséhez, és meg kell tanulnia kontrollálni a mozgását, mert a gravitáció nem fog
ellenállást kifejteni. Ez volt minden. Alekszej úgy gondolta, hogy ezek nem lesznek
nehéz dolgok. És elképzelte, hogy hamarosan a Marsra fog repülni.
Olga, a feleségem is nevetett rajtam, mert hogy én képtelen vagyok megérteni a
nagyszerű új Űrkorszakot. „Két orosz hold ragyog a fejünk fölött – mondta – , és az én
férjem az egyetlen ember a Föld színén, aki még mindig nem hiszi el!"
De én továbbra is rosszakat álmodtam a világűrről, és most már volt elég
ismeretem ahhoz, hogy a rossz álmaim igazán tudományosak legyenek.
Cumisüvegekről álmodtam, meg arról, hogy csak zuhanok, zuhanok, zuhanok, meg
arról, hogy furcsán mozognak a végtagjaim. Lehet, hogy természetfölöttiek voltak az
álmaim. Lehet, hogy valami figyelmeztetni próbált, hogy hamarosan Sztyepan úgy fog
szenvedni a világűrben, ahogy én szenvedtem az álmaimban. Lehet, hogy valami
figyelmeztetni próbált, hogy Sztyepant meg fogják ölni a világűrben.
Alekszej nagyon mérges, amiért ilyet mondok egy levélben, amelyet az Amerikai
Egyesült Államokba küldök. Azt mondja, maga azt fogja gondolni, hogy én egy
babonás paraszt vagyok. Ám legyen. Szerintem a jövő tudósai csak ki fogják nevetni
a mai tudósokat. Azért fogják kinevetni őket, mert a mai tudósok olyan sok fontos
dologra mondják rá, hogy babona. Mindez, amit a világűrről álmodtam, valóra vált a
fiamnál. Sztyepan nagyon sokat szenvedett ott fent A világűrben töltött negyedik nap
után Sztyepan néha úgy sírt, mint egy csecsemő. Én meg az álmaimban sírtam úgy,
mint egy csecsemő.
Nem vagyok gyáva, és nem szeretem jobban a kényelmet az emberi élet szebbé
tételén való munkálkodásnál. Nem vagyok gyáva a fiaimmal kapcsolatban sem. A
háborúban megtapasztaltam, milyen az igazi nagy szenvedés, és tudom, hogy nagy
szenvedésnek kell megelőznie a nagy örömöt. De amikor arra a szenvedésre
gondoltam, amelyet biztosan át kell élnie az embernek a világűrben, nem láttam az
örömöt, amit azzal lehetne megszerezni. Ez jóval azelőtt volt, hogy Sztyepan felrepült
az űrhajóján.
Elmentem a könyvtárba, és olvastam a Holdról meg a bolygókról, hogy valóban
olyan kívánatos helyek-e, ahová el kell menni. Nem kérdeztem róluk Alekszejt, mert
tudtam, ő azt mondaná, milyen remekül fogjuk majd érezni magunkat az ilyen
helyeken. A könyvtárban kiderítettem magamnak, hogy a Hold és a bolygók nem
alkalmas helyek az ember vagy bármilyen élet számára. Túlságosan forrók, vagy
túlságosan hidegek, vagy túlságosan tele vannak mérges gázokkal.
Otthon semmit sem mondtam a könyvtárban tett felfedezéseimről, mert nem
akartam, hogy megint kinevessenek. Csöndben vártam, hogy Sztyepan
meglátogasson minket. Ő nem fogja kinevetni a kérdéseimet. Ő tudományosan fog
válaszolni rájuk. Évek óta dolgozott rakétákon. Ő tudni fog mindent, amit csak tudni
lehet a világűrről.
Sztyepan végül is meglátogatott minket, és elhozta a gyönyörű feleségét. Alacsony
ember volt, de erős, széles vállú és okos. Nagyon fáradt volt. A szemei beesettek.
Akkor már tudta, hogy fel fogják lőni a világűrbe. Először volt a műhold a rádióval.