függöny, szedi a lábát.
- És holnap is el fog tűnni?
- De el ám! Még a sminket sem törli le.
- És szombaton? A társulati bulin csak ott lesz ő is?!
- Harry nem jár bulikra – mondtam. – Mihelyt lemegy szombaton a függöny,
Harryt akkor látják utoljára, míg csak hétfő reggel oda nem áll a pult mögé. - De szomorú! – szólt Helene.
A lány pénteken messze nem hozta a csütörtöki formáját. Mintha máson járt volna
az esze. Nézte, amint Harry elhúz, alig ment le a függöny. De nem szólt egy szót se.
Szombaton viszont minden addigi alakítását felülmúlta. Általában Harry diktálta a
tempót. De szombaton nehezen tartott lépést Helene-nel.
Amikor az utolsó függöny után elült a taps, Harry hiába próbált elszelelni. Helene
nem engedte el a kezét. A többi szereplő, a műszakiak, a gratuláló nézők mind Harry
és Helene köré tódultak, és Harry szerette volna visszakapni a kezét.
- Na, nekem most mennem kell – mondta.
- Hová? – kérdezte Helene.
- Hát haza.
- Nem lennél szíves elkísérni a társulati bulira? – kérdezte a lány.
Harry fülig vörösödött. - Nemigen járok bulikra – felelte. Marion Brando nyomtalanul eltűnt. Félt,
hebegett, félszeg volt... vagyis totálisan Harry, két színdarab között. - Na jó – mondta Helene. – Eleresztlek... ha megígérsz valamit.
- Mit? – kérdezte Harry. Úgy néztem, kiugrana az ablakon, ha Helene elengedné.
- Ígérd meg, hogy itt maradsz, amíg oda nem adom az ajándékodat! – felelte a
lány. - Ajándékot?! – Harry teljesen bepánikolt.
- Megígéred?
Megígérte. Másképp nem kaphatta volna vissza a kezét. És ott állt szerencsétlenül,
amíg Helene lement az öltözőbe az ajándékért. Várakozás közben Harrynek sokan
gratuláltak a nagyszerű szerepléshez. De a gratuláció nem boldogította. Egyszerűen
szeretett volna már meglépni.
Helene hozta az ajándékot. Kis kék könyv volt, benne könyvjelzőnek széles piros
szalag. A Romeo és Júlia. Harry ennyit bírt csak kinyögni:
- Köszönöm.
- A könyvjelző a kedvenc jelenetemet jelöli – tudatta Helene.
- Hüm – mondta Harry.
- Nem vagy kíváncsi a kedvenc jelenetemre? – kérdezte Helene.
Harry tehát kénytelen volt kinyitni a könyvet a piros szalagnál.
Helene odalépett mellé, és mondta Júlia szövegét. - „Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem, s miért?” – olvasta. – „A fal magas,
megmászni is nehéz/S halál e hely – hiszen tudod, ki vagy – / Ha rokonaim rád
találnak itt." – Aztán a következő sorra mutatott. – Na most nézd, mit válaszol
Romeó! - Hüm – krákogott Harry.
- Olvasd, mit mond Romeo! – parancsolta Helene.