vöröses-szőke volt, Mary gesztenyebarna. Egyenruhájuk: fehér ajakrúzs, erősen
kikészített szem, bíborvörös trikóruha, alatta semmi, fekete bőrcsizma. A szalon kicsi
volt – mindössze hat fülke. De igazán jó héten, mint mondjuk karácsony előtt, akár
hatvan embert is jobblétre szenderíthettek. Injekciós tűvel.
- A lényeg az, lányok – szólt Crocker seriff – , hogy szilárdan kezünkben tartjuk a
helyzetet. Tehát ti nyugodtan végezhetitek a dolgotokat. - Nem felejtett ki semmit a lényegből? – kérdezte Nancy.
- Nem értem.
- Mintha azt nem mondta volna, hogy Billy egyenesen mifelénk tart..
A seriff jámbor-ügyetlenül megvonta a vállát. - Hát azt az ember sosem tudhatja.
- Arra gondolok, amit Billyről mindenki tud : hogy a Közérdekű Öngyilkosszalonok
Kisasszonyaira utazik. – Nancy szűz volt. Minden Kisasszony szűz volt. Ezenkívül
kötelesek voltak elvégezni a pszichológiát és elsajátítani a betegápolást. És teltnek
kellett lenniük, pirospozsgásnak. S legalább hat láb magasnak.
Mert Amerika sok szempontból megváltozott, de a méterrendszert nem vezette be.
Nancy McLuhant bosszantotta, hogy a seriff merő kíméletből el akarta hallgatni
előlük a teljes igazságot Billyről, a Költőről – mintha bizony elvesztenék a fejüket, ha
hallják. Ezt meg is mondta a seriffnek kereken.
- Mit gondol, meddig maradna meg az ember a KÖSZ-ben – ezen a Közérdekű
Öngyilkos Szolgálatot értette – , ha az árnyékától is megrémülne?
A seriff behúzta a nyakat.- Hát nem soká, azt hiszem.
- De nem ám! – bólintott Nancy, közelebb lépett hozzá, és megmutatta neki
karateütésre emelt tenyere élét. Minden Kisasszony értett a dzsúdóhoz és a
karatéhoz. – Ha érdekli, hogy mennyire vagyunk gyámoltalanok, csak jöjjön
közelebb, és tegyen úgy, mintha maga lenne Billy, a Költő.
A seriffnek ajkára fagyott a mosoly, és megrázta a fejét.- Inkább nem.
- Hát azért! – vetette oda Nancy, és hátat fordított neki. Mary kacagott.
- Nehogy azt higgye, hogy meg vagyunk ijedve: dühösek vagyunk. Sőt még csak
dühösek sem. Nem éri meg. Csak bosszant a dolog. Hát nem bosszantó, hogy ilyen
messzire eljön, ekkora felhajtás van körülötte, csak hogy... – Elharapta a
szót. – Képtelenség! - De én nem is annyira rá haragszom, mint inkább a nőkre, akik hagyják, hogy ezt
tegye velük – zsörtölődött Mary – , hagyják, aztán nem mondják el a rendőrségnek,
hogy milyen. S még hogy ezek Kisasszonyok! - Így jár, aki nem fejleszti a karatetudását – szögezte le Nancy.
De nem csak Billyt, a Költőt vonzották a Kisasszonyok az Öngyilkosszalonokba.
Minden más Senkiházit. Merthogy ők nem szedtek semmit, a fejük majd szétrobbant
a szexőrülettől, és azt hitték, hogy a Kisasszonyok fehér rúzsa, kifestett szeme,
trikóruhája és csizmája mind szerelmet, vágyat, erotikát liheg.
Az igazság persze az, hogy a Kisasszonyok legkisebb gondja is nagyobb volt annál.
- Ha Billy a szokott módszerét követi – magyarázta a seriff – , akkor először