festették a vizeletét is.
A vers címe: Egy Valakiházi az Öngyi-kisasszonyhoz. Így hangzott:
Nem szántok és vetek, szőni se szövök,
Tablettának hála, nem is bűnözök,
Szeretem a sokaságot, zajt és büdöset,
S hogyha éppen rám jön, kéket pisilek;
Narancstető alatt készételt eszem,
Haladok a korral, s megjön az eszem;
Vár engem a szomszéd ház, a vörös tetejű,
S odabenn az öngyi-angyal, ki csupa derű.
Biborvörös szűz Kisasszony, nyújtsd hát a
kezed,
Aranyozd be éltem, s meg jön az eszed:
Amit gyászolsz, lányom, halálsorozó,
Ég-kék eső csupán, s nem – bibeporozó.
- Még sohase hallotta ezt a történetet? Arról, hogy J. Edgar Nation hogyan találta
fel az erkölcsi születésszabályozást? – érdeklődött az öreg muksó; csúf, recsegős
hangja volt. - Soha – hazudta szemrebbenés nélkül Nancy.
- Érdekes. Azt hittem, mindenki ismeri.
- Én most hallom először.
- Hogy a majomházban mikor ért el eredményt, azt nem lehet tudni, mert a kérdés
a Michigani Fellebbviteli Bíróság elé került. Időközben ugyanis válságba jutott az
Egyesült Nemzetek Szervezete. Akik a tudományra esküdtek, azt mondták, az
emberiségnek nem szabad tovább szaporodnia; akik az erkölcsre, kötötték az ebet a
karóhoz, hogy a társadalom összeomlik, ha az emberek nemi élete csak a kéjt
szolgálja.
Az öreg muksó közben leszállt a szundigondoláról, odament az ablakhoz, s a roló
két léce közt kikukucskált. Odakint nem sok látnivaló akadt. A kilátást eltakarta annak
a hét méter magas álhőmérőnek a hátoldala, amelynek fokbeosztása az utca felé
nézett. A Föld lakosságát tüntette fel, egy fok egymilliárd embert jelentett.
Higanyszála átlátszó vörös műanyag volt. Azt mutatta, pillanatnyilag épp hány ember
él a Földön. A számok zérótól húszig terjedtek, s valahol nagyon lenn fekete nyíl
jelezte, hogy a tudósok szerint hánynak kéne élnie.
A lenyugvó nap fénye a vörös műanyag szálon és a roló résén át éppen az öreg
muksó arcára esett, emiatt vörös és fekete csíkok váltakoztak rajta.
- Mondja – szólalt meg az öreg – , ha meghalok, mennyivel megy lejjebb a
hőmérő? Egy lábnyival? - Nem.
- Egy hüvelyknyivel?
- Nem egészen„..
- De maga tudja, hogy mennyivel, ugye?– kérdezte az öreg, és Nancy szemébe
nézett. Szeméből és hangjából egyszerre minden szenilitás eltűnt. – Egy hüvelyk a