hőmérőn 83 333 embert jelent. Ezt tudta, igaz?
- Hát... igaz – felelte Nancy. – De szerintem nem így kell ezt nézni.
Az öreg muksó nem kérdezte, szerinte hogy kell. Inkább a maga gondolatát fejezte
be. - Akkor mondok még valamit, ami igaz: én Billy vagyok, a Költő, és maga nagyon
csinos nő.
Hangtompítós revolvert rántott elő az övéből. Másik kezével meg lehúzta fejéről a
gumiparókát, amitől kopasznak s a homloka ráncosnak látszott. Így ő is huszonkettőt
mutatott.
- Ha ezen túl leszünk, a rendőrséget érdekelni fogja a személyleírásom – mondta
epésen mosolyogva. – Csak hogy pontosan meg tudja mondani nekik, mert meglepő,
hogy hány nő nem tudja!
Kicsi vagyok,
kék szemű,
hajam vállig ér
férfi-manó
csupa tűz
- s ha a nőknek hinni lehet —
majd szétvet a vér.
Billy vagy egy arasznyival alacsonyabb volt, mint Nancy. S Nancy vagy húsz kilóval
nehezebb nála. Közölte is Billyvel, hogy kár a gőzért, de tévedett. Mert Billy már az
éjjel kinyitotta az ablakrács lakatját, s most revolverrel kényszerítette Nancyt, hogy
lépjen ki az utcára, és a roppant álhőmérő mögött ereszkedjék le a máshonnét
láthatatlan csatornanyíláson.
A nyílás Hyannis egyik szennyvízcsatornájába vezetett. Billy tudta, hova készül.
Zseblámpája volt és térképe. Nancy kénytelen volt előtte menni a keskeny
oldalpárkányon, gúnyosan imbolygó árnyéka nyomában. Megpróbálta kiszámítani,
hogy a fenti világhoz viszonyítva pontosan hol járhatnak. Az önki volt a
kiindulópontja; hallotta fentről a zajokat. A gépezet, amely az ételt megfőzte és
kiszolgálta, hangtalanul működött. De hogy a vendégek otthon érezzék magukat, a
tervezők gondoskodtak a konyhai hanghatásokról. Ezeket hallotta Nancy – magnóra
fölvett evőeszköz– és tányércsörgést, mély hangú néger és Puerto Ricó-i nevetést.
De utóbb már fogalma sem volt, merre járnak. Billy nemigen szólalt meg, legfeljebb
annyit, hogy: „Jobbra! – Balra!" – Vagy: – „Ne próbálkozz semmi bolondsággal, Júnó,
mert szétloccsantom azt a nagy krumplifejedet!"
Csak egyszer folyt köztük valami beszélgetésféle. Billy kezdte, és Billy is fejezte be.
- Hogy egy lány, akinek ilyen medencéje van, minek kereskedik
halállal? – kérdezte a háta mögött.
Nancy merészen megállt.
- Erre meg tudom adni a választ – felelte. Bízott benne, hogy majd olyan választ ad
neki, hogy attól kódul.
De Billy csak taszított rajta egyet, és megfenyegette, hogy rögvest szétloccsantja
azt a nagy krumplifejét.
- Szóval még csak hallani se akarja, mit mondok – ugratta Nancy. – Fél
meghallgatni, mi?