- Kérem! – fordult hozzám Herbert.
Vállat vontam, beléptünk a hálószobájukba. Herbert becsukta utánunk az ajtót. Az
ágy szélére ültem. Néztem, amint Herbert kinyit a falon egy ajtócskát. Kis üreg volt
mögötte, benne a fürdőszobába vezető nyomócső elzáró csapja. Herbert jó magasra
felnyúlt, nagyokat nyögött, majd előhúzott egy borítékot. - Hohohó! – hárítottam el gúnyosan a felém nyújtott borítékot. – Micsoda
bölcsesség! Egy kötvénytartó széf. Kár volt a fáradságért, Mr. Foster. Jó sok
kincstárjegyet láttam már életemben, tudom, hogy néznek ki. - Alma! – kiáltott Herbert.
- Igen, Herbert.
- Kapcsold be a kávéfőzőt!
- Délután nem kávézom – mondtam.
- Kár bekapcsolni. Maradt még az ebédtől – tiltakozott Alma.
- Ha ilyenkor kávét iszom, akkor egész éjjel csak hánykolódom – tettem hozzá
magyarázatképpen. - Főzzél frisset, Alma! Friss kávét kérünk.
A fotel rugói megcsikordultak. Alma vonakodva feltápászkodott, és a konyha felé
csoszogott. Amikor a léptek zaja elhalt, Herbert az ölembe tette a borítékot. - Tessék – mondta. – Nem értek az üzleti dolgokhoz, ezért gondoltam, hogy
szakértő segítségét veszem igénybe.
Rajtam ne múljék, gondoltam. Megkapja a kamu rizsáját az ágrólszakadt pasas,
pont annyi lesz a rizsa, amennyit a nyomorult kincstárjegyei érnek.
- Mr. Foster, a kincstárjegy a lehető legbiztonságosabb megtakarítás. Igaz, nem
kecsegtet kiemelkedő hozammal, mint az egyéb papírok, a tőkenyereség is szinte
elenyésző, viszont nincs kockázat. Mindenképpen ragaszkodjon
hozzájuk. – Felálltam. – És most, ha megengedi, taxit hívnék. - Meg se nézte őket.
Sóhajtottam, és lehúztam a borítékról a piros befőttesgumit.
Úgy látszik, másképp nem szabadulhatok. Mindenképp meg kell csodálnom a
kincstárjegyeiket. A papírokat gyorsan átlapoztam, és olvasni kezdtem a részvények
listáját. - Nos? – kérdezte Herbert.
A listát a napszítta ágytakaróra tettem. Próbáltam összeszedni magam. - Igen, igen – mondtam. – Elárulná, kérem, milyen úton-módon került önhöz a
lista? - Két éve halt meg a nagyapám. Tőle örököltem. Odáig az ügyvédei kezelték a
vagyonát. Ők küldték meg a jegyzéket. - Van fogalma arról, hogy mennyi lehet a részvények összértéke?
- A hagyatéki eljárás során volt értékbecslés is. – Herbert mondott egy összeget.
Legnagyobb meglepetésemre jámborul, sőt szinte elkeseredve beszélt. - Azóta már többet érnek – mondtam.
- Mennyit?
- Mai árakon a papírok úgy hétszázötvenezer dollárt érhetnek, Mr. Foster. Uram.
Egy arcizma sem rándult. Körülbelül annyira rázta meg a hír, mintha azt mondtam
volna neki, hogy csípős telünk lesz. Szemöldökét felhúzta, mert Alma csoszogása