egyre közelebbről hallatszott. Az ajkára illesztette az ujját.
- A felesége nem tud róla?
- Szent ég, dehogy tud! – Mintha maga is meglepődött volna tiltakozása
hevességén. – Vagyis hát, még nem időszerű, hogy megtudja. - Elvinném a jegyzéket, Mr. Foster. New York-i irodánkban készülnek az
árfolyamprognózisok, és ott dolgozzák ki az ajánlatot is – súgtam. – Mr. Foster.
Szólíthatom Herbertnek, uram?
Ügyfelem, Herbert Foster három éve nem vásárolt magának egyetlen új holmit
sem. Egyetlen pár cipője volt, az, amit éppen hordott. Használt autóját részletre vette,
hónapról hónapra kínlódva fizetgette. Nem evett húst, csak tonhalat, mert a hús túl
drága volt. A felesége sem vett ruhákat. Maga varrta őket. A gyereknek is varrt. És
függönyt varrt, meg bútorhuzatot. A vég szövetet az olcsó áruk boltjából szerezte be.
Mindent ebből varrt. A Foster család keservesen koplalt. Új gumik az autóra? Vagy
megteszi, ha újrafutóztatják őket? Ezen töprenkedtek. Televíziójuk nem volt, a
szomszédba jártak át, ha nézni akarták. Herbert egy élelmiszer-kereskedés
könyvelője volt. Sovány fizetéséből tengődtek, de elhatározták, hogy ennyiből is
kijönnek.
Isten a megmondhatója, nem szégyen, ha valaki nehezen él. Még tisztességesebb
is, mint az a mód, ahogyan én élek. Viszont roppant felkavaró, ha az ember tudja,
hogy Herbert vízcsap-szekrénye horribilis vagyont rejt.
Elemző részlegünk megvizsgálta a Foster-portfóliót, különös tekintettel a tőzsdei
folyamatok ciklusaira, a várható minimális, maximális és optimális növekményre, az
esetleges háborúk, netán békék várható gazdasági konzekvenciáira, konjunktúrára és
dekonjunktúrára, és még sok egyéb faktorra. Jelentésük húsz gépelt oldalt tett ki,
ilyen hosszút még egyetlen ügyfelemnek sem írtak. A jelentést általában szalagos
karton irattartóba fűzik. Herbert jelentését piros bőrtáskába rakták.
Szombat délután kaptam meg. Felhívtam Herbertet, hogy átvihetném-e hozzá.
Izgalmas híreim voltak számára. Az én odavetett becslésem jócskán célt tévesztett.
Herbert vagyona ugyanis azon a szombati napon nyolcszázötvenezer dollárt ért.
- Az elemzőink elkészítették a jelentést – tudattam. – Remekül állnak a dolgai, Mr.
Foster. Egyszerűen remekül. Itt-ott persze kellene egy kis fazonigazítás,
növekményorientáltabb strukt... - Csinálja, amit jónak lát – mondta Herbert.
- Mikor tárgyalhatnánk a dologról? Azért ezt együtt kellene megvitatnunk. Én már
ma este is ráérnék. - Ma este dolgozom.
- Túlórázik a könyvelésen?
- Másodállás. Étteremben. Minden péntek, szombat és vasárnap. Egész éjjel.
Elszörnyedtem. Ez az ember munka nélkül is komoly napi jövedelmet élvezne.
Mégis egész hétvégéjét feláldozza, hogy valahogy kijöjjön a fizetéséből. - Hétfőn?
- Akkor a templomban orgonálok, próbál a kórusunk.
- Kedd?
- Önkéntes tűzoltói gyakorlat.