Vonakodva beengedett, de elhúzódott tőlem, amennyire csak a szűk előszoba
méretei engedték.
Kezet mostam, közben a részvényjegyzékre gondoltam, amelyet Herbert a
főcsapszekrényből húzott elő. A telet Floridában tölthetnék. Bélszínérmék , nem pedig
halrudacskák. Utána húszéves whisky. Jaguár, egy az asszonynak, egy neki. Kézzel
varrott cipő, selyem fehérnemű, világ körüli út. Nincs, amit Herbert Foster ne vehetne
meg magának. Mély sóhaj tört fel belőlem. A Foster család ütött-kopott, pettyes
szappantartójában a szappancsonkokat kézzel addig gyúrták-nyomorgatták, amíg
egész szappan látszatát nem keltették.
Megköszöntem Almának, hogy beengedett a házba, és elindultam a bejárati ajtó
irányába. Kifelé menet megálltam a kandalló mellett, és a párkányon lévő színezett
fotóra mutattam.
- Jól sikerült a portréja – mondtam, merthogy fontos az ügyféllel való jó
kapcsolat. – Tetszik. - Mindenki ezzel jön. De nem én vagyok rajta, hanem Herbert édesanyja.
- Meghökkentő hasonlatosság. – Csakugyan az volt. Herbert úgyszólván azt a
leányt vette feleségül, aki annak idején nőül ment az apjához. – És a másik képen
akkor ez itt Herbert édesapja? - Az ott az én édesapám. Az ő apjáról nem tűrünk meg képet a házunkban.
Úgy látszik, érzékeny pontra tapinthattam. Hátha többet is megtudhatok a család
ügyeiről. - Herbert nagyszerű ember, ezért azt gondolnám, hogy az ő édesapja is nagyszerű
ember volt. - Megszökött hazulról. Otthagyta az asszonyt meg a gyerekét. Hát ennyire
nagyszerű ember volt. Ha van egy kis esze, meg sem említi az apját, ha Herberttel
beszél. - Sajnálom. Herbert tehát minden jó vonását az édesanyjától örökölte?
- Szent asszony volt. Arra tanította Herbertet, hogy viselkedjen rendesen, hogy őt
is tiszteljék, meg arra, hogy félje az Urat. – Alma komoran sorolta, hogy miket tanult
Herbert az anyjától. - Az édesanyja is muzsikált?
- Nem muzsikált. Az az apjától van Herbertben. De a férjem nem azt játssza, amit
az apja játszott. Az ízlését az édesanyjától örökölte. A klasszikusokat szereti. - Úgy értsem, Herbert édesapja dzsesszt játszott?
- Bárokban és lebuj okban klampérozott. Gint vedelt, cigarettázott. Ez volt a
mindene, nem pedig a hitvese, a fia, az otthona, a rendes állasa. Herbert édesanya
kikötötte, hogy Herbertnek választania kell. Lebuj, vagy otthon.
Bólintottam. Megértettem Herbertet. Talán azért viselkedik így, mert a vagyonát
szennyesnek tartja. Szennyesnek, mivelhogy apai ágon örökölte.
- És milyen volt Herbert nagyapja, aki két éve, hogy elhunyt?
- Ő segítette Herbertet és az édesanyját, amikor Herbert apja lelécelt. Herbert
imádta a nagyapját. – Alma szomorúan ingatta a fejét. – Amikor az öreg meghalt,
nem volt egy vasa sem. - Szégyen!
- Pedig úgy bíztam benne, hogy öröklünk tőle valamicskét. Hogy Herbertnek ne
kelljen minden hétvégén dolgoznia.