A tömeg lassan utat engedett neki. Gondoltam, hogy Herbert valamelyik sötét
zugba igyekszik hogy tisztára seperje a partvisával, azután alaposan felmossa. De
fény gyúlt ott, ahol a szétváló tömeg elfogyott. Kicsiny fehér zongora állt a
fénykörben, és úgy ragyogott, mint a gyémánt. Előkerült a mixer, italt tett a
zongorára és sietett vissza a bárpult mögé.
Herbert zsebkendőt húzott elő, és letörölgette a széket. Óvatosan leült.
Mellényzsebéből cigarettát vett elő, és rágyújtott. Amint a cigarettahamu lassan
kezdett lekonyulni, Herbert is a billentyűkhöz hajolt. Szemét összehúzta, mintha a
távoli horizonton valami rendkívüli szépség kötné le minden figyelmét.
Herbert Foster egyszer csak eltűnt. A zongoránál már nem ő ült, hanem egy izgatott
idegen, ujjai előmeredtek, akár a rák ollói. És hirtelen lecsapott a hangszerre.
Görcsös, éjfekete, csodálatos dzsessz rezegtette meg a levegőt, megidézve az
ezerkilencszázhúszas évek forró, szertelen lüktetését.
Aznap éjjel még egyszer végigböngésztem a remekművet, Herbert Foster
portfólióját. Illetve Parázs Harrisét. Nem zavartam vele Parázst. És magamat sem.
Néhány nap még, és az egyik acélipari kötvénycsomagja színarannyá válik. Három
különböző olajpapírjára az osztalék többszörösét fizetik. A mezőgazdasági gépgyár,
amelynek Herbert ötezer részvényével rendelkezik, felajánlotta neki, hogy
részvényenként különleges szavazati joggal ruházza fel őt, ezek a szavazatok is
vagyonokat érnek.
Cégemnek és nekem, no meg a dübörgő amerikai nemzetgazdaságnak
köszönhetően Herbert sok ezer dollárral gazdagabb ma, mint egy hónapja. Akár
büszke is lehetnék, de győzelmem hiába kapok érte jutalékot, csupa epe és üröm.
Herbert érdekében senki nem tehetett semmit. Herbert megkapta már, amit akart.
Akkor a birtokába került, amikor sem a vagyon, sem én nem tolakodtunk az életébe.
Tiszteletre méltó emberré vált, amilyenné az anyja kalapálta. De legalább ilyen
felbecsülhetetlen érték volt számára, hogy nem jött ki a fizetéséből. Így persze nem
volt más választása, vernie kellett a csehóban a zongorát, vedelnie a gint, szívni a
füstöt.
Parázs Harris lehetett az apja fia, egy héten legalább három alkalommal, a hitves,
a gyermek és az otthon szent nevében.
(1951)
Szántó György Tibor fordítása