Kísértés kisasszony
(Miss Temptation)A puritanizmusnak jóformán befellegzett. Susannát még a legöregebb aggszűz se
akarta vízbe lógatni. A legvénebb gazda se vélekedett úgy, hogy Susanna démoni
szépsége elapasztja tehene tejét.
A falu szélén állt a szabadtéri színpad, Susanna itt kapott epizódszerepeket.
Színésznő volt. A tűzoltóállomás fölött volt egy kis szoba, azt bérelte. Susanna is része
volt a falu életének. Egész nyáron itt élt, de a helybéliek sohasem tudták megszokni.
Oly kívánatos volt, oly rendkívüli, mint egy igazi fővárosi szerkocsi.
Selymes haja és a szeme is ébenfekete volt. Bőre, mint a legfehérebb tej szín.
Leginkább egy lantra emlékeztető csípeje úgy ringott, keble úgy hullámzott, hogy
láttukra a férfiak a népek barátságáról álmodtak, amely addig tart, amíg világ a világ.
Áttetsző rózsaszín fülében pogány aranykarikát hordott, bokáján láncot, amelyen
csengettyűk csilingeltek.
Mezítláb járt-kelt, és mindennap délig aludt. Ahogy a nap mind magasabbra hágott,
a főutca mentén a falusi nép úgy lett egyre izgatottabb, akár a vizsla, ha vihar közelít.
Pontban délben Susanna a szobából kilépett a tornácra. Álmosan nyújtózott, majd
tejet töltött fekete macskája tálkájába. Felkapta és megcsókolta a macskát.
Végigsimította a haját, fülébe igazította az aranykarikákat, bezárta az ajtaját, a
kulcsot pedig a kebelébe rejtette.
És lejött. Mezítláb jött le. Jött le a lépcsőn, izgatóan, tartása szépséges, a melle
hullámzott, csengtek-bongtak a csengettyűk. Elhaladt az italbolt mellett, el a biztosító
mellett, tovább az ingatlaniroda felé, már az étteremnél járt, már a katonai
emlékműnél. A templom előtt vonult, végül belépett a vegyesboltba. Ott várták New
York-i újságjai.
És mintha alig észrevehetően biccentett volna, akár egy királynő, üdvözölte az
egész kerek világot. De a menetelése során egy szót sem szólt. Egyetlen emberrel
beszélt csupán a Bearse Hinkley volt ez az egyetlen ember, a falu hetvenkét éves
patikusa.
Az öreg már odakészítette az újságokat.
- Köszönöm szépen, Mr. Hinkley. Maga egy angyal. – Mindig ugyanezt mondta,
közben találomra belelapozott valamelyik újságba. – És most lássuk, mi zajlik
odahaza, a civilizált világban! – Az öreg figyelte Susannát, szinte szédült mámorító
parfümje illatától. A színésznő aprókat kacagott, majd álmélkodott, ráncolta a
homlokát. Lapozta az újságot, de soha nem kommentálta a híreket, amelyeken
kacagott, álmélkodott és ráncolta a homlokát.
Azután felkapta az újságjait, és indult vissza a tűzoltóság felé, amely fölött fészkelt.
Szobája ajtaja előtt megállt, keblei közül előhúzta a kulcsot, kinyitotta az ajtót.
Felkapta a macskát, és ismét megcsókolta. Majd eltűnt odabent.
Az egyszemélyes felvonulás a nyár rituáléja volt. Nap mint nap megismétlődött,
minden részlete azonos maradt. Az maradt mígnem a nyár vége felé hosszú és