a markodba? Jégkockát.
- Jégkockát tettek a markába? – csodálkozott Susanna.
- Jégkockát – jelentette ki Fuller. – És épp itt az ideje, hogy ezt valaki szóvá
tegye. – Kihívóan végigpillantott hallgatóságán. Minden arcba belebámult. Úgy
találta, hogy hökkent bátorítással figyelnek rá. - És ez nem tisztességes – szögezte le határozottan a tizedes.
- Nem az? – kérdezte tanácstalanul Susanna.
- Idejön, bokáján csengettyűk csilingelnek. Mi mást tehetnék, nézem a bokáját,
csinos, rózsás lábacskáját. Megcsókolja azt a macskát. Erre eszembe jut, milyen volna
annak a macskának a helyében lenni. Ennek a vénembernek azt mondja, hogy egy
angyal. És eltűnődöm milyen érzés lehet, ha engem nevezne angyalnak. Mindenki
látja, hol tartja a kulcsát. Azon töprengek, hogy miféle helyre került az a kulcs.
Fuller felállt az ülőkéről. Hangjából sugárzott a fájdalom.- Kisasszony – folytatta. – Maga a világon mindent megtesz annak érdekében,
hogy a hozzám hasonló magányos, egyszerű férfinak görcs álljon a gyomrába, az
izgalomtól elakadjon a lélegzete. És nem nyújtaná a kezét, ha megcsúsznék a sziklán
és lezuhannék.
Fuller az ajtó felé lépdelt. Minden tekintet rátapadt. Szinte senki nem vette észre,
hogy a tizedes vádbeszéde ízzé-porrá zúzta Susannát. Már nem az volt többé, aki az
imént a vegyesboltba lépett. A leány most annak látszott, aki valójában volt.
Zavarodott, tizenkilenc éves, meghúzódva a művészlét félreeső szegletén.
- Nem tisztességes – mondta Fuller. – Törvényt kellene hozni. El kellene ítélni az
olyan lányokat, akik úgy viselkednek és öltözködnek, mint maga. Maga boldogtalanná
teszi az embereket, nem pedig boldoggá. Egyáltalán, tudatában van annak, amit itt
magyarázok? Hogy jön-megy, közben meg mindenki csak magát csókolgatná? - Nem tudtam. – Susanna elpityeredett. Idegei felmondták a szolgálatot.
- És én erre pontosan azt felelem magának, amit maga mondana nekem, ha
megpróbálnám megcsókolni – szavait Fuller tizedes. Előrenyújtotta a kezét, mintha a
kutyájának intene: kifelé! – Azt mondanám magának, hogy menjen a
pokolba. – Fuller tizedes kilépett a boltból, és jól bevágta az ajtót.
Hátra sem nézett, amikor egy pillanat múlva újra csapódott a boltajtó, majd a
rohanó mezítlábas léptek neszezésébe parányi csengettyűk csilingelése vegyült. A
tűzoltóságnál elhallgattak a csengettyűk.
Aznap este Fuller tizedes özvegy édesanyja ünnepi vacsorát készített fia
hazatérésének alkalmából. Gyertyát állított az asztal közepére. Hátszínszeletet sütött,
és epres piskótát. A tizedes úgy rágta az ételt, mintha nedves itatós volna. Hangjában
szemernyi élet sem volt, de válaszolgatott anyja vidám kérdéseire.
- Hát nem örülsz, hogy végre itthon vagy?– Már a kávénál tartottak.
- De.
- Hogy telt a mai nap?
- Lődörgéssel.
- Felkerested a régi cimborákat?
- Nincsenek cimboráim.
A anya égnek emelte a kezet