- Méghogy nincsenek? Éppen neked?
- Változnak az idők – válaszolta gondterhelten Fuller tizedes. – Tizennyolc hónap
nem csekélység. Sokan elköltöztek, családot alapítottak... - Attól, hogy családjuk lett, még nem haltak meg, nem igaz?
Fuller nem mosolygott. - Lehet, hogy nem haltak meg – vonogatta a vállát. – De ugyan hol
találkozhatnának a régi cimborájukkal? Ilyen helyet képtelenség találni. - Dougie még nem nősült meg.
- A nyugati parton él, a légierőnél szolgál. – Az aprócska ebédlő egyszeriben olyan
magányos lett, mint a bombázógép odafenn a ritkás, fagyos sztratoszférában. - Ó, fiam, csak maradt itt valaki.
- Nem maradt. Egész reggel telefonálgattam. Akár vissza is mehetnék Koreába.
Nem maradt itt senki. - Ezt el sem hiszem. Azelőtt, ha végigmentél az utcán, minden lépésre jutott egy
barát.
Fuller hangja üresen kongott.- Tudod, mama, amikor már nem maradt senki, akit felhívhattam volna, átmentem
a vegyesboltba. Leültem a szódavíz-automata mellé. Ott üldögéltem. Vártam, hogy
betérjen valaki, akit legalább futólag ismernék. Mama – folytatta gyötrődve – , tudod,
ki volt az egyetlen ember, akit ismertem azelőttről? A szerencsétlen öreg Bearse
Hinkley. Nem viccelek, mama, nem én.
Felállt, gombóccá gyúrta a szalvétáját.- És most, ha megengeded, elmennék.
- Hát persze hogy megengedem. Hová lesz a séta? – Az asszony arca ragyogott a
boldogságtól. – Remélem, felkeresed valamelyik szemrevaló kislányt.
Fuller az asztalra dobta a szalvétát.- Veszek magamnak szivart – jelentette ki. – A szemrevaló kislányok már rég
férjhez mentek.
Az asszony elsápadt.- Nem is tudtam, fiam, hogy dohányzol.
- Mama – méltatlankodott idegesen Fuller. – Térj már észhez, mama! Tizennyolc
hónapig voltam távol. Tizennyolc hónapig. - Az bizony nem csekélység. – Az asszony megszeppent, amikor látta, hogy fiában
dúl a harag. - Hát menj, vedd meg azt a szivart. – Megérintette a fia karját. – Kérlek, ne érezd
azt, hogy árván maradtál. Várj türelemmel! Meglásd, ismét barátok vesznek majd
körül. Azt se fogod tudni, hogy mikor melyikhez menj át. És észre sem veszed, te is
összetalálkozol egy szemrevaló kislánnyal, akit az oltárhoz vezetsz. - Nem áll szándékomban, hogy megnősüljek – vágta oda ingerülten
Fuller. – Először elvégzem a teológiát. - Miféle teológiát? Hát ez meg mikor jutott eszedbe?
- Ma délben.
- Miért? Mi történt ma délben?
- Vallási megvilágosodásban volt részem, mama. Valami arra késztetett, hogy
mondjam el a véleményemet.