mögött. A fekete macska fújt rájuk, amikor ismét előkerültek. Susanna útiládája alatt
roskadoztak.
Fuller megrendült. Bearse Hinkleyre pillantott, és észrevette, hogy az öregember
aggodalmaskodása hovatovább kétoldali tüdőgyulladássá fajult. Nem kap levegőt,
szédül, szeme elhomályosul.
- Most elégedett, tizedes? – kérdezte Hinkley.
- Nem én mondtam neki, hogy költözzön el.
- Más választást nem hagyott neki.
- Ugyan! Érdekli is őt, hogy mi a véleményem! Nem tudhattam, hogy nebántsvirág.
Az öreg odalépett Fullerhez, és könnyedén megérintette a karját. - Mindnyájan azok vagyunk, tizedes. Mindnyájan. Azt hittem, ez az egyetlen,
amiért jó, ha egy fiút elvisznek katonának. Mert ott azután megtudja, hogy nem ő az
egyedüli nebántsvirág ezen a világon. Maga erre sem jött rá. - Először is, nem tartom magamat nebántsvirágnak. Sajnálom, hogy így alakult ez
az ügy, de a lány magának kereste a bajt. – Lehorgasztotta a fejét. Fülei bíborvörösen
égtek. - Jól berezelt tőle, vallja be – mondta Hinkley.
Az emberek, akik a legkülönbözőbb ürügyekkel a boltban tanyáztak, most
elmosolyodtak. Fuller tizedes látta, hogy mindenki mosolyog. Az öregember nem sok
kiutat hagyott számára, megpróbálkozott hát az elvi alapra helyezkedő, felelős
állampolgár szerepével. - Ugyan, ki rezelt be? – kérdezte gőgösen. – Én aztán nem. De azt hiszem, hogy
létező problémára világítottam rá. Valakinek meg kellett tennie. Hogy
megvitathassuk. - Ez megunhatatlan kérdéskör, annyi bizonyos – helyeselt Hinkley.
Fuller most ide-oda pillantgatott. Észrevette az újságosstandot. A magazinok
címlapjain megannyi Susanna, rúzsos mosoly, igéző szemek, tejfehér bőr. Törte Fuller
a fejét, vajon miképp keveredhetne ki méltósággal ebből a csávából. - Fiatalkorú bűnözés! Ez az, ami engem aggaszt. – A magazinokra
mutatott. – Nem csoda, ha a kölkök bezsonganak. - Annak idején én is bezsongtam – hümmögött csendesen az öreg. – Ugyanúgy be
voltam rezelve tőlük, mint most maga. - Mondom, hogy nem vagyok berezelve – erősködött a tizedes.
- Helyes. Akkor maga viszi el az újságjait neki. Ki vannak fizetve. – Hinkley fogta a
köteget, és Fuller ölébe dobta.
Fullernek nem jött ki hang a torkán, hiába nyitogatta a száját. Tudta, hogy legjobb
esetben is csak hápogna, mint egy kacsa.
- Ha csakugyan nem fél tőle, tizedes – bökött felé mutatóujjával az öreg – , elviszi
ezeket neki. Szép dolog volna. Keresztyénhez méltó cselekedet.
Fuller felfelé iparkodott a lépcsőn. Szinte merevgörcsben araszolt, annyira szerette
volna, hogy oldottnak lássák.
Susanna ajtaja nem volt bezárva. Amikor Fuller bezörgetett, az ajtó magától
kitárult. A tizedes magában elképzelte már a lány szobáját. Szerelmi fészek,' sötét és
csöndes, füstölő émelyítő szaga, tükrök és paravánok labirintusa, török kerevet,