értelmetlen húzás lenne, gyalogot gyalogért. Nem jelent semmi előnyt – a sportszerű
sakkban.
- Nagy neveletlenség, tudom – szólt egykedvűen Pi Jing. Hallgatott egy
pillanatig. – Nos, viszont nem vagyok benne bizonyos, hogy okosan tenném, ha
kihasználnám a helyzetet. Ilyen zseniális ellenféllel szemben talán jobb lesz, ha
sportszerű sakkot játszom, és nem veszem figyelembe a kísértést. – Barzov őrnagy
súgott valamit. – De ezzel legalább belelendülünk a játékba, igaz? - Ez miről beszél, uram? – kérdezte gyanakodva az őrmester.
Mielőtt Kelly rendezhette volna gondolatait, Pi Jing kiadta a parancsot: - Üsse le a királygyalogját!
- Ezredes! Mit csinált? – kiáltotta az őrmester. Két őr levonszolta a sakktábláról, és
ki a teremből. Mögöttük döndülve csapódott a vastag ajtó. - Engem öljön meg! – kiáltotta Kelly, és utánuk vetette magát. Azonban fél tucat
szurony állta el az útját.
A rezzenetlen arcú szolga Pi Jing fabábját előretolta az őrmester iménti helyére. A
vastag ajtó túloldaláról lövés visszhangzott. Az őrök visszatértek. Pi Jing már nem
mosolygott.
- Ön lép, ezredes. Gyerünk, gyerünk... már négy perc eltelt.
Kelly nyugalma megrendült, és vele a játék illúziója. Az uralma alatt álló bábok
ismét emberi lények voltak. Kelly ezredesről lehámlott a higgadt és kíméletlen
parancsnok oly értékes máza. A zöldfülű újoncnál semmivel sem volt alkalmasabb
életről-halálról dönteni. Kábán érzékelte: Pi Jing célja nem az, hogy gyorsan
megnyerje a játszmát, hanem gyötrelmes, esztelen rohamokkal akarja megritkítani
az amerikaiak sorait. Két perc telt el kínzó lassúsággal, ahogy észre próbálta téríteni
magát. - Nem tudom megtenni – suttogta végül. Már-már összeroskadt.
- Azt akarja, hogy mindnyájukat lelövessem, itt és most? – kérdezte Pi
Jing. – Mondhatom, szánalmas ezredes maga. Minden amerikai tiszt ilyen könnyen
feladja? - Sózzon oda, ezredes – szólalt meg a pilóta. – Gyerünk! Szedjük össze magunkat!
- Most nincs veszélyben – szólt a tizedeshez Kelly. – Üsse le a gyalogját.
- Honnan tudjam, hogy nem hazudik? kérdezte keserűen a fiú. – Most majd én
húzom ki a gyufát! - Lépj már! – förmedt rá a pilóta.
- Nem!
Az őrmester két hóhéra lefogta a tizedes karját. Kérdőn néztek Pi Jingre. - Fiatalember – szólt nyájasan Pi Jing – , élvezné, ha halálra kínoznák, vagy inkább
teljesíti Kelly ezredes parancsát?
A tizedes hirtelen megperdült, és leterítette a két őrt. Rálépett a kockára, ahol az
őrmestert leütő gyalog tartózkodott, felrúgta a fabábot, és szétvetett lábbal megállt.
Barzov őrnagy felröhögött.- Megtanulja, milyen az igazi gyalog! – bömbölte. – Még jól jöhet, ha az
amerikaiak elsajátítják ezt a keleti fortélyt, mi?
Pi Jing vele nevetett, és megsimogatta a mellette mozdulatlanul, kifejezéstelen