arccal ülő lány térdét.
- Nos, eddig egyformán állunk. Gyalogért gyalogot. Kezdődhet az igazi
offenzíva. – Csettintett a szolgának. – Királygyalogot kettővel
előre – parancsolta. – Tessék! Királynőm és futóm kész behatolni a világosak
területére!– Megnyomta a stopperóra gombját. – Ön lép, ezredes...
Régi reflexből pillantott Bryan Kelly ezredes együttérzésért, bátorításért a
feleségére. De el is kapta a pillantását – Margaret rémisztő, szívszaggató látványt
nyújtott, és az egyetlen, amit tehet érte, hogy győz. Semmi más. Az asszony tekintete
üres, szinte bárgyú. Margaret süket, vak, érzéketlen sokkba menekült.
Kelly számba vette a még álló figurákat. Egy órája kezdődött a játszma. Öt gyalog
volt még életben, köztük a fiatal tizedes; egy futó, a dühös pilóta; két bástya; két
huszár – két tízesztendős, rémült huszár; Margaret, a mereven bámuló királynő; és ő
maga, a király. És a többi négy? Lemészárolták – értelmetlen csere tárgyaként, amely
Pi Jingnek csak fabábokba került. A többi katona némán, komoran merült el, ki-ki a
maga világába.
- Úgy vélem, itt az ideje, hogy feladja – szólt Pi Jing. – Kis híján vége a játéknak,
attól tartok. Feladja, ezredes? – Barzov őrnagy összevonta szemöldökét, mindentudó
pillantást vetett a sakkfigurákra, lassan megrázta a fejét és ásított.
Kelly ezredes agyával, szemével koncentrálni próbált. Úgy érezte, mintha forró
homokhegyen kellene átfúrnia magát, fúrni, fúrni, mert nem adhatja fel, ásni,
furakodni, fuldokolva, vakon. - Eredj a pokolba – motyogta. A sakkfigurák helyzetére összpontosított. Mint sakk
a pokoli játszma képtelenség volt. Pi Jing stratégiája abból állt, hogy a világos
bábokból – a fehér emberekből – mennél többet semmisítsen meg. Kelly valamennyi
lépésével azon igyekezett:, hogy mindenáron védje mindegyik sakkfiguráját, senkit
sem kockáztatott a védekezésben. Nagy hatalmú királynője, huszárai, bástyái tétlenül
álltak a két hátsó sor viszonylagos biztonságában. Kelly tehetetlen dühében
meg-megfeszítette az öklét. Ellenfelének szedett-vedett sorai tárva-nyitva álltak. Pi
Jing királyának sakkot lehetne adni, ha a fekete huszár nem uralná a sakktábla
közepét. - Ön lép, ezredes. Két perc – édelgett Pi Jing.
És ekkor Kelly rádöbbent, milyen árat kell fizetnie neki és mindnyájuknak, hála az
átkozott lelkiismeretének. Pi Jingnek elegendő volna átlósan mozgatnia a királynőjét,
három kockával balra, és sakkot ad neki. Ezután már elég lenne egyetlen
lépés – elkerülhetetlen, kivédhetetlen lépés – , és utána sakk-matt. A vég. És Pi Jing
lépni fog a királynőjével. Számára láthatólag már elveszett a játszma pikantériája;
látszott, alig várja, hogy egyéb ügyei után siethessen.
A gerillavezér most felállt, áthajolt a korláton. Barzov őrnagy mögötte állt, díszes
elefántcsont szipkájába illesztett egy cigarettát.
- Elszomorító dolog ez a sakkal – szólt Barzov, és közben ide-oda forgatva csodálta
a szipkát. – A játszma kimenetele egy szemernyit sem függ a szerencsétől. A
vesztesnek nincs mentsége. – Pedáns és fölényes volt a hangja, mintha egy önhitt
tanár osztaná a mélységes bölcsességet éretlen eszű tanítványainak.
Pi Jing vállat vont.- Igen csekély elégtétellel tölt el, hogy megnyerem ezt a játszmát. Csalódtam Kelly