Kurt Vonnegut - Isten hozott a majomhazban

(BlackTrush) #1

csörtetett.



  • Tartsák a foglyokat ott, ahol vannak!– üvöltött az őröknek. – Él? – Hangjában
    nem volt harag, sem bánat... csupán ingerültség, kelletlenség, neheztelés. Egy szolga
    felnézett, és megrázta a fejét.


Barzov megparancsolta a szolgáknak és katonáknak, hogy vigyék ki Pi Jing és a
lány holttestét. A modora gondos házigazdára vallott, nem jámbor gyászolóra.



  • A játszma tehát végül mégis az öné – szólalt meg Kelly.

  • Ázsia népei igen nagy vezetőt veszítettek el – szólt zord hangon Barzov. Majd
    sandán Kellyre mosolygott. – Ámbár megvoltak a gyengeségei, igaz, ezredes?
    Mindazonáltal – vonta meg a vállát – , ön csupán a kezdeményezést nyerte meg, nem
    a játszmát. És Pi Jing helyett most velem kell számolnia. Maradjon ott, ahol van,
    ezredes! Hamarosan visszajövök.


Elnyomta cigarettáját: a díszes korláton, lendületes mozdulattal visszatette
zsebébe a szipkát, és eltűnt a függöny mögött.



  • Jerrynek nem lesz baja? – suttogta Margaret. Kérelem volt, nem kérdés, mintha
    Kelly hatalmában állna kegyelmet adni vagy megtagadni.

  • Egyedül Barzov tudja – felelte Kelly. Feszítette a vágy, hogy megmagyarázza
    feleségének a lépéseit, hogy megértesse vele: miért nem volt választása; de tudta, a
    magyarázkodás csak végtelenül keservesebbé tenné Margaret számára a tragédiát. A
    véletlen halált még megértené: ám a hideg ész termelte halált, a logika lépését,
    sosem fogadná el. Inkább halnának meg szerinte valamennyien, semmint hogy
    elfogadja.

  • Egyedül Barzov tudja – ismételte elgyötörten Kelly. Az alku még állt, a győzelem
    árában már megegyeztek. Hátravolt még, hogy Barzov felfogja: mit vásárol meg egy
    élet árán Kelly.

  • Honnan tudhatnánk, hogy Barzov elenged, ha győzünk? – kérdezte a
    másodpilóta.

  • Nem tudjuk, bajtárs. Nem tudhatjuk. – És ekkor újabb kétely férkőzött Kelly
    tudatába. Talán nem nyert semmi többet, mint egyetlen lélegzetvételt...
    Kelly ezredes elveszítette időérzékét, fogalma sem volt róla, mióta várakoznak ott a
    sakktáblán Barzov visszatértére. Idegeit eltompították az önvád megmegújuló
    rohamai és az iszonyatos felelősség állandó nyomása. Tudata elhomályosult.
    Margaretet végső kimerültségében elnyomta az álom, karjában Jerryvel, akinek még
    hajszálon függ az élete. Paul összekuporodott a maga kockáján, a fiatal tizedes
    betakarta a zubbonyával. Jerry iménti helyén, faragott lófejjel, mintha menten tűz
    törne ki az orrlikából, ott állt Pi Jing fekete huszára.


Kelly alig fogta fel a galériáról hallatszó hangot – azt hitte, ez is a lidércnyomás
szaggatott töredéke. Elméje nem adott értelmet a szavaknak, csak a hangokat
hallotta. Aztán kinyitotta a szemét, és látta, hogy Barzov ajka mozog. Látta az őrnagy
szemében az arrogáns kihívást, és megértette a szavait.



  • Mivel annyi vér hullott már ebben a játszmában, sajnálatos pazarlás lenne
    megoldatlanul hagyni.


Barzov fenségesen letelepedett Pi Jing párnáira, fekete csizmás lábát keresztbe
vetette.

Free download pdf