Kurt Vonnegut - Isten hozott a majomhazban

(BlackTrush) #1

  • Ismét sakk, őrnagy – szólt kifejezéstelen hangon Kelly. A hadnagyra
    mutatott. – A futóm most sakkban tartja az ön királyát. – Lehunyta szemét, és újra
    meg újra elmondta magának, hogy nem számított tévesen, hogy az áldozattal valóban
    megnyerte a játszmát, és hogy Barzov számára nincs, nem lehet kiút. Ez az – a három
    lépés közül az utolsó.


Nos – szólalt meg Barzov – , ennél jobb nem telik öntől? Egyszerűen a királyom elé
lépek a királynőmmel. – A szolga elmozdította a bábot. – Most már másképp szól a
nóta.



  • Üsse le a királynőjét! – utasította Kelly a legtávolabbra jutott gyalogját, a
    zaklatott másodpilótát.


Barzov talpra szökkent.


  • Várjon!

  • Nem látta? Szeretné visszavonni? – gúnyolódott Kelly.


Barzov fel-alá járkált a galérián. Nehezen szedte a levegőt.


  • Hogyne láttam volna!

  • Csak ezt tehette, hogy megmentse a királyát – mondta Kelly. – Ha akarja,
    visszavonhatja, de meglátja majd, hogy más lépése nincs.

  • Üsse le a királynőt, és menjen tovább a játék! – ordította Barzov. – Üsse le!

  • Üsse le – visszhangozta Kelly, és a szolga az óriási bábot az oldalvonalra hurcolta.
    A másodpilóta, néhány ujjnyira Barzov királyától, csak pislogott. Kelly ezredes most
    igen halkan szólalt meg: – Sakk.


Barzov elkeseredetten fújta ki a levegőt.


  • Igen. Sakk és matt. – Aztán hangosabbra vette. – Nem az ön érdeme, Kelly
    ezredes, hanem Pi Jing mérhetetlen ostobaságáé.

  • Vége a játszmának, őrnagy.
    A másodpilóta hülyén röhögött, a tizedes leült, a hadnagy átölelte Kelly ezredest. A
    két gyerek éljenzett. Csak Margaret állt némán, mereven, rémülten.

  • Természetesen még meg kell fizetnie győzelmének az árát – szólt maró hangon
    Barzov. – Bizonyára kész megfizetni, ugyebár?

  • Ez volt a megállapodás, ha önnek elégtételt jelent, hogy ragaszkodik hozzá, be is
    tartom.


Barzov új cigarettát illesztett az elefántcsont szipkába, jó egy percig elpiszmogott
vele. Amikor megszólalt, a hangja ismét a pedáns tanáré volt, aki az észt osztja.



  • Nem, nem veszem el a kisfiút. Úgy érzek önökkel kapcsolatban, mint Pi Jing...
    hogy önök, amerikaiak az ellenség, akár fennáll a hivatalos hadiállapot, akár nem.
    Hadifogolynak tekintem önöket. Mindazonáltal, mivel országaink hivatalosan nem
    állnak hadban, mint kormányom képviselőjének, nincs más választásom,
    gondoskodnom kell róla, hogy önöket valamennyiüket biztonságban átvezessék a
    fronton. Ez volt a tervem, amikor ott folytattam a játszmát, ahol Pi Jing félbehagyta.
    Az önök szabadon engedésének semmi köze személyes érzéseimhez, sem a játszma
    kimeneteléhez. Örömömre szolgált volna, ha győzök, és ezáltal értékes leckét adhatok
    önöknek. Ám a sorsukon ez mit sem vátoztatott volna. – Rágyújtott, és továbbra is
    zordul meredt a többiekre.

  • Ön igen lovagias, őrnagy – ismerte el Kelly.

Free download pdf