Tom Edison loncsos kutyája
(Tom Edison's Shaggy Dog)Két vénember üldögél a parkban egy padon, a floridai Tampa napfényes
délelőttjén – az egyik makacsul igyekszik elmerülni láthatólag élvezetes könyvében, a
másik, Harold K. Bullard, az élete történetét meséli neki egy megafon telt, öblös,
átható hangján. Lábuknál hever Bullard labrador retrieverje, aki tovább súlyosbítja az
idős hallgató kínjait, amennyiben jókora, nedves orrával kóstolgatja-bökdösi a
bokáját.
Bullard, aki nyugdíjba vonulása előtt több területen is sikeresnek bizonyult,
élvezettel idézi fel múltjának fontos állomásait. Csakhogy ugyanazzal a problémával
kell szembenéznie, ami az emberevők életét is keseríti – vagyis hogy egyetlen áldozat
sem fogyasztható el újra meg újra. Aki egyszer élvezte az ő meg a kutyája társaságát,
soha többé nem oszt meg vele egy parkbéli padot.
Bullard tehát, meg a kutyája, nap mint nap új arcok keresésére indul a parkban. Ma
délelőtt melléjük szegődött a szerencse: egyből ráakadtak erre az idegenre.
Nyilvánvalóan új jövevény Floridában, még magasra gombolja vastag szövetzakóját,
merev gallérjához nyakkendőt visel, és úgy tűnik, hogy nincs jobb dolga az olvasásnál.
- Úgy bizony – kerekíti ki Bullard előadásának első óráját – , a magam idején öt
vagyont szereztem, és ötöt veszítettem el. - Már mondta – szögezi le az idegen, akinek a nevét Bullard elmulasztotta
megkérdezni. – Nyugi, hát nem hallod? Nem, nem, nem, öregem – szól a kutyához,
aki egyre agresszívebben böködi a bokáját. - Csakugyan? – kérdezi Bullard. – Mondtam volna?
- Kétszer.
- Kettőt ingatlanban, egyet ócskavasban, egyet olajban és egyet fuvarozásban.
- Már mondta.
- Mondtam volna? Igen, alighanem mondtam. Kettőt ingatlanban, egyet
ócskavasban, egyet olajban és egyet fuvarozásban. Egyetlen napot meg nem bántam
soha. - Valóban? – kérdezi gépiesen az idegen. – Elnézést, de nem tudná máshová vinni
a kutyáját? Állandóan... - A kutyám? – hahotázik Bullard. – A világ legbarátságosabb kutyája. Tőle sose
féljen! - Nem félek. Csak megőrjít, ahogy a bokámat szaglássza.
- Műanyag – röhög fel Bullard.
- Tessék?!
- Műanyag. Alighanem van valami műanyag a zoknitartóján. Akármi legyek, ha
nem azok a kis gombok. Olyan biztos, mint ahogy itt ülünk, azok a gombok
műanyagból vannak. Ez a kutya megőrül a műanyagért. Hogy miért, fogalmam sincs,
de kiszimatolja, ha csak egy pötty is van belőle. Talán az étrendjében van valami bibi,
ámbár, isten bizony, különbül kosztol, mint én. Egyszer felfalt egy műanyag