izzólámpát, hogy a kutyák éjszaka is tudjanak játszani!"
- „Ide hallgasson, Mr. Edison – mondja erre Sparky – , miért nem..."
- Hő, hő! Megálljunk! – ordít Bullard.
- Csend! – rivall rá diadalmasan az idegen. – „Ide hallgasson, Mr. Edison – mondta
Sparky – , miért nem lehet ezt titokban tartani? Ezer meg ezer éve működik ez így,
közmegelégedésre. Ne zavarjuk fel az alvó oroszlánt. Akarom mondani kutyát.
Felejtse el az egészet, törje össze az intelligenciaanalizátort, és én megmondom
magának, miből csináljon izzószálat." - Süket duma! – üvölt lila képpel Bullard.
Az idegen feláll. - Úri becsületszavamra mondom. Az a kutya olyan tőzsdetippel jutalmazott meg a
hallgatásomért, amitől meggazdagodtam hátralevő életemre. És az utolsó szó, amit
Sparky valaha is kiejtett a száján, Thomas Edisonhoz szólt. „Próbálkozzon
elszenesített pamutfonállal", mondta. Öt perc múlva pedig széttépte az ajtó előtt
fülelő kutyafalka.
Az idegen leveszi zoknitartóját, és átnyújtja Bullard kutyájának. - Megbecsülésem jeléül, uram, egy őse iránt, aki holtra dumálta magát. Jó
napot. – Hóna alá csapja a könyvét, és távozik.
(1953)
Borbás Mária fordítása