Új szótár
(New Dictionary)Kíváncsi volnék rá, hogy nézett ki Ernest Hemingway szótára, miután olyan jó
barátságban volt az afféle csinos kis szavakkal, amelyeket mindenki helyesen le tud
írni és pontosan ért. Mondja csak, Mr. Hotchner, egy olyan igazi roncs volt? Az enyém
instantkávéból, dohányszemcsékből és bibliapapírból álló kevert saláta, és aki csak
látja, arra gondolhat, biztosan óránként kutakodok benne, hogy olyan legyen a
szókincsem, mint Arnold Toynbee-é. Az az igazság, hogy akkor törtem el a gerincét,
amikor a principle és a principal közti különbséget néztem meg, és azt, hogyan kell írni
a cashmere - t. Egy drága leviatán, melyet még az apám hagyott rám: a Webster's New
International Dictionary of the English Language , amelynek az 1890-ben és 1900-ban
kiadott International Dictionary az alapja. Nincs benne a radar , vagy Wernher von
Braun , vagy a sulfathiazole , de tudom, hogy ezek micsodák. Egyszer még szedtem is
sulfathiazole-t.
És most itt van ez a hatalmas, gyönyörű új bomba a Random House-tól. Nem
rosszallóan nevezem „bombának", vagy éppenséggel a szó bármely szótári
értelmében. Azt értem rajta, hogy jó nehéz és gazdag könyv, és igazán
elgondolkodtatja az embert. Az egyik dolog, amin elgondolkodik az ember, az, hogy
éles eszű emberek bármely csapata, amelyik mögött áll egy nagy rakás dohány,
félelmetes riválissá válhat az amerikai nagyszótáriparban. Csak ügyelniük kell rá,
hogy szerepeljen náluk az összes szó, ami a többi szótárban szerepel, aztán
hozzácsapniuk azokat a szavakat, amelyek a többi megjelenése óta gazdagították a
nyelvet, s kiküszöbölniük a hibákat, amik miatt a többiről leszedték a keresztvizet.
A Random House ráadásul még hozzátett egy színes világatlaszt meg egy kis
francia, spanyol, német és olasz szószedetet. És megteszik, hogy rápillantanak az
árára? És a mindenit neki, épp közeledik a karácsony!
Amikor Mario Pei cikket írt a Merriam-Webster agyonpüfölt harmadik, javított
kiadásáról a The Times - nak 1961-ben, panaszkodott arra a „maradék prüdériára",
amely még mindig kizárt bizonyos négybetűs szavakat, „jóllehet azok bőséggel
szerepelnek a kortárs »irodalom« számos alkotásában, s szintúgy a mosdók falain". A
Random House némileg elejét vette e panasznak. Nem vettek fel elég ilyen szót ahhoz,
hogy egy pakisztáni számára megfejthetővé váljék az Utolsó letérő Brooklynba vagy
akár az Ulysses – de bátran nekidurálták magukat, és, szerintem bölcsen, sok
figyelmet szenteltek az emésztőcsatornának. Egyetlen meredek szót találtam a nemi
közösülésre, s e szó közhasznúvá válását bizonyára Edward Albee-nek kell
megköszönnünk, bár nincs jelezve ezen érdeme. A szóban forgó szó a hump , mint
például a hump the hostess kifejezésben.
Ha gyerekesnek tetszik a csúnya szavakon való lovagolásom e cikknek ennyire az
elején, arra csak azt felelhetem, hogy gyerekfejjel soha nem kezdtem volna el
nagyszótárakat bújni, ha nem gyanítom, hogy vannak benne elrejtve csúnya szavak,
ott, ahol elvileg csak felnőttek találhatják meg őket. Mindig azzal végződött az efféle
böngészésem, hogy tüzelt a testem, és a bizarr illusztrációkat nézegettem – a