kötőfék et, a számszeríj at és a dugong ot.
A legtöbb ember szemében persze az egyik szótár ugyanolyan, mint a másik, csak
egy-egy szó helyesírását nézik meg benne, fogadásokat döntenek el vele, és
keresztrejtvényfejtéshez meg szókirakóhoz használják. Egyesek azonban ennél
többre is, vagy legalábbis próbálják. Ezt csak a minap este értettem meg, amikor
Richard Yatesszel, a regényíróval és elbeszélővel vacsoráztam, meg Robert Scholes
professzorral, aki arról híres, hogy dicsérte John Barth Giles Goat-Boy - át. Yates
megkérdezte Scholestól, éspedig én úgy éreztem, aggódva, hogy melyik nagyszótárt
vegye meg. Épp kapott egy pazar ösztöndíjat az írásra a kormánytól, és először is a
teljes nyelvét akarta megvenni keménytáblába kötve. Félt, hogy valami clunker t (azaz
sófelt) venne meg – mellesleg ez a szó nincs benne ebben a Random House-os
műben.
Scholes bölcsen azt felelte, hogy Yatesnek a Merriam-Webster második kiadását
kellene beszereznie, amely inkább preskriptív , mint deskriptív. A preskriptív,
amennyire ezt fel tudtam fogni, olyan volt, mint egy becsületes zsaru, a deskriptív
pedig olyan, mint egy bepiált háborús cimbora az alabamai Mobile-ból. Yates azt
mondta, inkább a keményfiú kell neki; de hát az isten szerelmére, neki éppúgy nincs
szüksége hivatalos okításra az angol nyelvet illetően, mint ahogy a biciklijére se kell
két plusz kerék a tanuláshoz. Ahogy azt Scholes mondta később, Yates az a fajta
ember, akit a szótár-szerkesztők azért olvasnak, hogy kiderítsék, milyen fincsi új
dolgok bukkantak fel a nyelvben.
Hogy az ember gyorsan megállapítsa, vajon egy szótár preskriptív vagy deskriptív,
meg kell nézni benne az ain't meg a like szavakat. A lóhalálában történő
véleményalkotásnak ezt a trükkjét a Merriam-Webster harmadik kiadásáról írt
kritikákból lestem el. Íme, egy kis összefoglalás az ain't - ről: „A Merriam-Webster első
kiadása közönségesnek vagy műveletlennek minősíti, a második szerint tájnyelvi vagy
műveletlen, a harmadik pedig azt mondja, az ain't - et „bár sokan helytelenítik, és
gyakoribb a kevésbé művelt beszédben, szóban... sok művelt beszélő is használja,
különösen az ain't I? kifejezésben." Szerintem viszont ezt az országot oly egyöntetűen
majrés parvenük lakják, hogy az ain't I? kifejezést nagyjából olyan gyakran hallani,
mint a nyírfajd dürrögését.
A Random House a következőket mondja az ain't - ről: „Az ain't - et olyan
hagyományosan és széles körben helytelen formának tekintik, hogy mindazoknak
jobb elkerülniük a használatát, akik nem szeretnék, hogy műveletlennek tartsák őket.
Az ain't helyenként művelt beszélők hétköznapi beszédében is előfordul, különösen
affektált, népieskedő vagy humoros kontextusban ( Ain't it the truth! She ain't what
she used to be! ); de teljesen elfogadhatatlan illedelmes beszédben vagy írásban. Bár
az ain't I? kifejezés talán védhető – logikusabb, mint az aren't I? , és jobb hangzású,
mint az amn't I? , az okos ember jobban teszi, ha teljesen kerüli az ain't használatát.”
Na, milyen tanács parveniiknek?
Az anyámat nem említik, pedig ő tanított meg rá, hogy az ain't I? vagy aren't I?
vagy amn't I? helyett mondjam azt, hogy am I not? A gyorsaság nem minden.
Úgyhogy hébe-hóba elveszítettem egy-egy ezredmásodpercet. Az a fő, hogy az ember
kecses parvenü legyen.
Ami a like olyan használatát illeti, mintha felcserélhető volna az as - zel: az „M-W-1”