olvasmányos története szerzői egyformán gazemberek, mert pénzért meghamisítják
az igazságot.
És megkérdeztem még tőle, hogy mi az irodalom legalsó foka. Azt felelte, hogy a
science fiction. Végül azt kérdeztem, hová siet olyan nagyon. Megtudtam, hogy időben
ki kell érnie a repülőtérre, mert csakhamar Honoluluban kell lennie. A Modern Nyelvek
Társaságának gyűlését rendezik ott, reggel kezdődik, ő lesz az egyik előadó. Honolulu
tőlünk ötezer kilométere volt.
A nővérem túl sokat cigarettázott. Az apám is túl sokat cigarettázott. Az anyám is
túl sokat cigarettázott. Én is túl sokat cigarettázom. Az előtt a bátyám is sokat
cigarettázott, de egyszer csak leszokott, ez ugyanolyan csoda volt, mint, m amit Jézus
művelt a kenyérrel és a hallal.
Egyszer egy koktélpartin hozzám lépett egy csinos leány, és azt kérdezte:- Mit csinál mostanában?
- Öngyilkosságot követek el cigarettázás útján – feleltem.
Azt hitte, hogy ez valami jó poén. Nem annak szántam. Undorítónak tartom, hogy
ilyen mértékben megvetem az életet. Hogy képes vagyok az egészet elpöfékelni.
Halálropi. Egyébként Pall Mallt szívok. A valódi öngyilkos Pall Mall-t szív. Az amatőrök
meg Pell Mellt.
Az egyik rokonom titokban családunk némely ágának történetét kutataja.
Részleteket már mutatott. Nagyapámról, az építészről ezt mondta: „Még ötven éves
sem volt, amikor meghalt. Azt hiszem, egyáltalán nem bánta, hogy kiszállhat belőle.”
Mit értett azon, hogy „belőle”? Természetesen az indianapolisi életet értette rajta. És
ez a figyelmeztető sárga jelzés az életet illetően bennem is ott virít.
Az egészségügyi hatóságok soha nem említik a fő okot, amiért oly sok amerikai
rengeteget dohányzik. A fő ok, hogy a dohányzás az öngyilkosság egyik meglehetősen
biztos és meglehetősen tisztes módszere.
Szégyenletes, hogy valaha is ki akartam szállni „belőle”. És többé már nem akarok
kiszállni. Hat gyermekem van. Három saját, három a nővéremé. Nagyszerű emberek
lettek. Az első házasságom működött, most is működik. A feleségem ma is gyönyörű.
Akárhány író feleségével megismerkedtem, egytől egyig gyönyörűek voltak.
Sikeres házasságom tiszteletére egy szerelmi történetet is beválogattam a jelen
kötetbe. Valamikor az Asszonyok otthoni magazinjá - ban jelent meg. Isten legyen
hozzájuk irgalmas, de ezt a címet adták neki: Hosszú út az örökkévalóságba. Az
eredeti címe ez volt: Pokolba minden kapcsolattal!
A novella egy délutánról szól. A majdani feleségemmel töltöttem azt a délutánt.
Szégyen és gyalázat, hogy női magazinokba való dolgokat éltem át.
Az Áldja meg az isten, Mr. Rosewater (God Bless You, Mr. Rosewater) című
könyvemről a The New Yorker kritikusa ezt írta: „...nem egyéb, mint magamutogató
poénkodás.” Lehet, hogy ez a könyv sem más. Talán segíti az olvasót, ha engem
képzel a fehér sziklák leányának helyébe, amint hálóköntösömben térdepelek a