- Megyünk vagy nem? – kérdezte Mr. Leonard türelmetlenül. – Tíz perc múlva
kezdődik.
Mrs. Leonard az ajkába harapott.
- Rendben! – felelte bátran. – Bezárod az ablakokat meg a hátsó ajtót, és leírom
neked a rendőrség, a tűzoltók, a színház és dr. Failey telefonszámát. – Paulhoz
fordult. – Ugye tudsz telefonálni, szívem? - Évek óta tud már telefonálni! – kiáltotta Mr. Leonard.
- Csssss! – szólt rá Mrs. Leonard.
- Bocsánat – biccentett Mr. Leonard a fal felé. – Elnézést kérek.
- Paul, szívem – tudakolta Mrs. Leonard – , mit: fogsz csinálni, amíg nem leszünk
itthon? - Hát, asszem, a mikroszkópommal fogok játszani – mondta Paul.
- De nem fogsz bacilusokat nézni, ugye?– kérdezte az anyja.
- Á, dehogy, csak hajat, cukrot, borsot meg ilyesmit – felelte Paul.
Az anyja megfontoltan összevonta a szemöldökét. - Azt hiszem, az jó lesz. Te mit gondolsz?– fordult a férjéhez.
- Remek! – válaszolta Mr. Leonard. – Csak nehogy tüsszögjön a borstól!
- Vigyázni fogok – ígérte Paul.
Mr. Leonardnak megrándult az arca. - Csssss! – mondta.
Nem sokkal azután, hogy Paul szülei elmentek, még mindig szólt a rádió a
Harger-lakásban. Először halkra volt állítva – olyan halkra, hogy Paul, aki a
mikroszkópján nézett valamit a nappaliban lévő dohányzóasztalon, nem tudta kivenni
a bemondó szavait Aztán valami halk, hamis zene szólt – azonosíthatatlan.
Paul bátran a zenére próbált figyelni, és nem a nőre meg a férfira, akik
veszekedtek.
Paul hunyorogva nézte a mikroszkópon át a saját haja egy darabkáját, és egy
gombot csavargatott, hogy élesre állítsa a képet. Úgy nézett ki, mint egy csillogó,
barna angolna, aprócska csillámok pettyezték, ahol épp úgy esett a fény a hajszálra.
A szomszédban a férfi és a nő civakodásának hangjai megint felerősödtek,
túlharsogva a rádiót. Paul idegesen forgatta a mikroszkóp gombját, s a lencse az
üveglapnak nyomódott, amin a hajszál volt.
A nő most már kiabált.
Paul visszatekerte a lencsét, majd megnézte, hogy nem esett-e valami baja.
Most a férfi üvöltött valamit a nőnek – valami szörnyűt, hihetetlent.
Paul hozott egy lencsetisztító szövetdarabot a szobájából, és letörülgette a lencsén
a szürkés foltot, ahol a lencse belenyomódott az üveglapba. Visszatekerte a lencsét a
helyére.
Megint minden csendes volt a szomszédban – kivéve a rádiót.
Paul belenézett a mikroszkópba, le a megrongálódott lencse tejes homályába.
Most megint kezdődött a veszekedés – egyre hangosabban, egyre kegyetlenebbül
és egyre őrültebben.
Paul reszketve sószemeket szórt egy új üveglapra, és a mikroszkóp alá tette.