Megint a nő kiabált, magas, érdes, utálatos hangon visítva.
Paul túl erősen forgatta a gombot, mire az új üveglap megrepedt, és háromszögletű
darabokban a padlóra hullott. Paul reszketve felállt, kiabálni akart ő is – rémülten és
zavarodottan üvölteni. Legyen vége! Bármi is az, legyen már vége!
- Ha visítani fogsz, hangosítsd fel a rádiót!– ordította a férfi.
Paul hallotta a nő sarkának kopogását a padlón. A rádió hangja megduzzadt, hogy
a basszus dübörgésétől Paul végül már úgy érezte magát, mintha egy dob belsejébe
volna zárva. - És most – üvöltötte a rádió – Katynek Fredtől! Nancynek Bobtól, aki szerint ő egy
csinibaba! Arthurnak egy olyan embertől, aki hat hete imádja a távolból! Jöjjön tehát
a jó öreg Glenn Miller Band és az ő örökzöldjük, a Stardust! Ne feledjék! Ha dalt
akarnak küldeni, hívják Miltont a kilenc-három-ezren! Kérjék Samet, az Éjszaka
Szemét, a lemezzsokét!
A zene fölkapta és megrázta a házat.
Egy ajtó csapódott a szomszédban. Most valaki dörömbölni kezdett egy ajtón.
Paul újból a mikroszkópba bámult, de nem volt ott semmi – s közben bizsergő érzés
kúszott szét a bőrén. Szembenézett az igazsággal: a férfi és a nő megölik egymást, ha
nem állítja le őket.
Öklével verni kezdte a falat.- Mr. Harger! Hagyják abba! – kiáltotta. – Mrs. Harger! Hagyják abba!
- Ollienak Laviniától – kiáltott vissza az Éjszaka Szeme. – Ruthnak Carltól, aki
sohasem fogja elfelejteni a múlt keddet! Wilbernek Marytől, aki oly magányos ma
éjjel! Jogon tehát a Sauter-Finnegan Band a nagy kérdéssel: Szerelmem, mit tettél a
szívemmel?
A szomszédban edények törtek szét, kitöltve a tizedmásodpercnyi csendet, majd a
zene hömpölygő áradata megint mindent túlharsogott.
Paul a fal mellett álldogált, reszketve a tehetetlenségtől.- Mr. Harger! Mrs. Harger! Kérem!
- Ne feledjék a számot – mondta Sam. – Milton, kilenc-három-ezer!
Paul kábán a telefonhoz ment, és tárcsázta a megadott számot. - WJCD – mondta a telefonközpontos.
- Kapcsolná nekem Samet, az Éjszaka Szemét, kérem? – kérdezte Paul.
- Helló! – mondta Sam. Evett, és közben teli szájjal beszélt.
A háttérből Paul édeskés, bégető zenét hallott, az eredetijét annak, ami a rádióból
szólt a szomszédban. - Szeretnék egy dalt küldeni valakiknek – mondta Paul.
- Hát, mér is ne? – válaszolta Sam. – Tartoztál valaha olyan szervezethez, amelyet
a főügyészség felforgatónak nevezett?
Paul gondolkodott egy pillanatig.- Nem, uram, nem hiszem – felelte.
- Na ki vele! – biztatta Sam.
- Mr. Lemuel K. Hargertől Mrs. Hargernek – mondta Paul.
- Mi az üzenet? – tudakolta Sam.
- Szeretlek – felelte Paul. – Béküljünk ki, és kezdjük újra.
A nő hangja a szomszédban annyira éles volt az indulattól, hogy áthatolt a rádió