bömbölésén, és még Sam is meghallotta.
- Hé, kölyök, baj van? – kérdezte. – Veszekednek a szüleid?
Paul attól félt, hogy Sam leteszi a kagylót, ha rájön, hogy nem vérrokona
Hargeréknek. - Igen, uram – hagyta rá.
- S próbálod kibékíteni őket ezzel a dallal?– faggatta Sam.
- Igen, uram – felelte Paul.
Samnek nagyon érzelmes lett a hangja. - Oké, kölyök – suttogta rekedten – , én beleadok apait-anyait. Lehet, hogy
összejön. Egyszer ugyanígy megmentettem egy srácot, aki agyon akarta lőni magát. - Azt meg hogy csinálta? – kérdezte Paul lenyűgözve.
- Felhívott, és azt mondta, szét fogja lőni az agyvelejét – mesélte Sam – , én meg
lejátszottam neki A boldogság kék madará - t. – Letette a kagylót.
Paul visszatette a kagylót a telefonra. Elhallgatott a zene, és Paulnak bizseregni
kezdett a fejbőre. Most először fogta fel a modern kommunikáció fantasztikus
gyorsaságát, és egészen ledöbbent.
- Hé, emberek! – rikkantotta Sam. – Asszem, néha mindenki elgondolkodik azon,
mi a fenét művel az élettel, amit a jóságos Isten ajándékozott neki! Lehet, hogy
nektek ez furcsának fog tűnni, mert mindig olyan vidámnak mutatom magam,
bárhogyan érzek is belül, de néha én is elgondolkozom ezen! És akkor, mintha csak
valami angyal próbálná azt mondani nekem, hogy „Ne add fel, Sam, ne add fel",
történik valami. - Emberek! – folytatta Sam. – Arra kértek, hogy békítsek ki egy férfit a feleségével
a rádió csodáján keresztül! Én asszem, nincs értelme, hogy bolondítsuk magunkat a
házassággal kapcsolatban. Nem egy habos sütemény, az biztos! Vannak jobb és
rosszabb szakaszai, és néha nem tudja az ember, hogyan is lehetne folytatni!
Pault lenyűgözte Sam bölcsessége és tekintélye. Most logikusnak tűnt, hogy
annyira fel van hangosítva a rádió, mert a férfi úgy beszélt, mintha Isten jobbkeze
volna.
Amikor Sam egy kis hatásszünetet tartott, minden csendes volt a szomszédban.
Máris hatott a csoda.
- Az a helyzet – tette még hozzá Sam – , hogy egy magamfajta fazonnak félig
zenésznek, félig filozófusnak, félig pszichiáternek és félig villamosmérnöknek kell
lennie! És! Ha tanultam valamit abból, hogy veletek, ilyen csodálatos emberekkel
dolgozom, akkor az a következő: ha az emberek képesek lennének lenyelni az
önbecsülésüket és a büszkeségüket, akkor soha nem lennének többé válások!
Boldog turbékolás hallatszott a szomszédból. Gombóc nőtt Paul torkában arra a
gondolatra, hogy milyen gyönyörű dolgot művelnek ők ketten Sammel. - Emberek! – tért rá a konkrét kérésre Sam. – Ez minden, amit a szerelemről és a
házasságról mondani akarok! Ez minden, amit bárkinek tudnia kell! És most, Mrs.
Lemuel K. Harger-nek Mr. Hargertől: Szeretlek! Béküljünk ki, és kezdjük
újra! – Samnek elcsuklott a hangja. – Akkor hát szóljon Ertha Kitt-től az Egy rossz
ember ellopta az esküvői harangot!
A szomszédban kikapcsolták a rádiót.
Elcsendesedett a világ.
Rózsaszín érzelem árasztotta el Paul lényét. A gyerekkor elenyészett, s ő szédülten