- Kisfiúk zsebei! – lelkendezett elragadtatottan. – Tele a gyerekkor titkaival. Egy
elvarázsolt béka? Egy mesebeli hercegnőtől kapott varázskés? – Megsimogatta a
dudort. - Nagyfiú ez már, nem kicsi – szólt rá Paul apja. – Nagyobb annál, hogy mesebeli
hercegnők járjanak a fejében.
Paul anyja feltartotta a kezét.- Ne siettesd, ne siettesd! Amikor megláttam, ahogy itt alszik, megint arra
gondoltam, milyen rettenetesen rövid a gyerekkor. – Benyúlt a zsebbe, és vágyódóan
fölsóhajtott. – A kisfiúk olyan szigorúan bánnak a ruhákkal... különösen a zsebekkel.
Kihúzta a galacsint, és Paul orra elé tartotta.- Na és most elmondanád a maminak, hogy mi ez itt? – kérdezte vidáman.
A galacsin úgy bomlott szét, mint egy rendetlen krizantém, egy-, öt-, tíz– meg
húszdollárosok és rúzsfoltos papír zsebkendők voltak a szirmai. És elkábítva Paul fiatal
érzékeit, parfüm csípős pézsmaillata áradt belőle.
Paul apja beleszagolt a levegőbe.- Mi ez a szag? – kérdezte.
Paul anyja a szemét forgatta. - Tabu – mondta.
(1955)
M. Nagy Miklós fordítása