"Az ukránok bebizonyították, hogy igazán jó
befektetés az Egyesült Államok számára" - mondta Hillary
Clinton volt amerikai külügyminiszter tavaly decemberben.
"Nem azt kérik tőlünk, hogy legyünk ott, hogy
megvívjuk a háborújukat; ők maguk vívják azt".
Viszont az amerikai intézményrendszer az, amely az amerikai adófizetők
dollármilliárdjainak hasznát aratja le és ömleszti a katonai-ipari komplexumba Ukrajna
védelmi kiadásainak álcája alatt.
Ehhez jön még az a bónusz, hogy az egész Európai Unió még inkább függ az amerikai
energiától és hogy a vállalkozások az USA-ba menekülnek, miután Brüsszel elzárta
magát az olcsó orosz energiától, amelyre a kontinens gazdasága épült.
A március hónap kényelmes emlékeztetőül szolgál arra, hogy az USA által vezetett
háborúknak nincsenek kilépési stratégiái, csak átjárói vagy hídjai a még több mocsárba
vezető utaknak.
Két ilyen esemény jut eszembe, amelyek mindkettő az elmúlt évek márciusában
kezdődött, Irakban és Líbiában.
Irak lerohanása maga is csak egy átmenet volt az afganisztáni invázióhoz, amelyet az
indított el, hogy 2001. szeptember 11-én szaúdiak egy csoportja megtámadta az USA
hazáját.
De kit érdekelnek a részletek. Jobb, ha mindenkit kiiktatunk, aki nem áll egyértelműen
Washington oldalán, csak a biztonság kedvéért.
Bár az elképzelés nevetségesen hangzik, valójában ez volt az alapja annak
a védelempolitikai stratégiának, amelyet 1992-ben az akkori védelmi
miniszterhelyettes, Paul Wolfowitz dolgozott ki Dick Cheney védelmi miniszter alatt.
https://www.archives.gov/files/declassification/iscap/pdf/2008- 003 - docs1-12.pdf
Ez aláhúzta annak szükségességét, hogy az amerikai védelmi intézkedéseket úgy kell
irányítani, hogy "megakadályozzák az USA új riválisának újbóli megjelenését" a
hidegháborút követően.
Bár a Fehér Ház akkoriban hivatalosan elutasította, a téma később a Project for the New
American Century (PNAC) - Új Amerikai Évszázad Projekt agytröszt alapjává
vált, amelynek elképzeléseit, miszerint a nemzetbiztonságot ürügyként kell felhasználni
a világ azon országainak megdöntésére, amelyek nem tartják magukat Washington
menetrendjéhez, a neokonzervatívok agresszívan terjesztették.
https://sites.ualberta.ca/~raitken/documents/0606riseanddemise.pdf
A PNAC-ot 1997-ben Robert Kagan (a jelenlegi politikai ügyekért felelős
külügyminiszter-helyettes és az oroszországi rendszerváltást támogató Victoria