Az 1920-as és 30-as években különböző stratégiákat dolgoztak ki, többek között
rádióműsorokat és a levegőből ledobott propaganda szórólapokat, hogy az ellenséges
lakosság fellázadjon vezetői ellen, vagy legalábbis háborúellenes érzelmeket alakítsanak ki.
Egy konfliktus során azonban a belső stabilitás és egység alapvető fontosságú, ezért
a háborús propagandának elsősorban a hazai lakosságra kell összpontosítania.
Ralph D. Casey professzor 1944-ben megjelent "Mi a propaganda?" című
írásában (amely az Amerikai Történelmi Társulat honlapján olvasható) egészen
meglepő következtetést vont le:
https://www.historians.org/about-aha-and-membership/aha-history-and-archives/gi-
roundtable-series/pamphlets/em- 2 - what-is-propaganda-(1944)
"Ezek az egyszerű igazságok határozzák meg a
demokratikus propaganda mögöttes vagy irányadó
elveit. A nácik bekötik a szemüket az igazsággal
szemben. Hitler szabályaival pontosan ellentétben
a demokratikus országoknak az igazságot kell
bemutatniuk propagandájukban.Egy szabad nép a hivatalos elhallgatások és
torzítások ellenére is hamar rájön az igazságra.
És amikor a propagandáról kiderül, hogy csalóka és
torz, akkor már nem hatékony.A demokratikus propagandának továbbá tiszteletben
kell tartania az emberek jogát a tények
megismeréséhez, bármilyen kellemetlenek is
legyenek azok.Az igazság stratégiája nemcsak a demokrácia
alapelveivel van összhangban, hanem keménykezű és
reális politika is a szövetségesekkel,
semlegesekkel, sőt ellenségekkel való hatékony
bánásmódot illetően is."Ezzel szemben a történelem azt mutatja, hogy a háborús propaganda stratégiák,
amelyeket mind Casey nyilatkozata előtt, mind azóta kidolgoztak, teljes mértékben
ellentmondanak ennek az ajánlásnak.