páciensei telefonhívásait fogadja. Ám az ilyen rendkívüli szabályok csak ritkán járnak eredménnyel,
sőt: minél tehetetlenebbnek, függőbbnek és inkompetensebbnek érzi magát a páciens, annál inkább
felerősödnek a tünetei.
Mindez odáig fajulhat, hogy a terapeuta saját tehetetlensége ellen védekezve grandiózusán
különlegesnek vagy mindenhatónak kezdi hinni magát. Amennyiben ez az érzés nem kerül tudatos
elemzés és irányítás alá, valószínűleg a terápiás kapcsolatban is károkat fog okozni. A páciens
megmentő utáni kétségbeesett vágyát és a terapeuta kivételes megmentői adottságait sokszor a
legszélsőségesebb határátlépések megideologizálá-sára használják, beleértve akár a szexuális
intimitást is. Ahogy a holo-kauszt-túlélökkel foglalkozó Henry Krystal megállapítja: a terapeuta
„késztetése, hogy Istent játsszon, éppoly gyakori, mint amennyire pato-gén"^27. John Maltsberger és
Dan Buie pszichoanalitikusok hasonló figyelmeztetést fogalmaznak meg: „A leggyakoribb
nárcisztikus csapda az a három törekvés, hogy mindent meggyógyítsunk, mindent tudjunk, és
mindenkit szeressünk. Mivel ez a képesség a modem terapeutáknak sem sokkal elérhetőbb, mint
Faust számára volt, amennyiben ezek a késztetések feldolgozatlanok maradnak, [...] [a terapeuta] a
fausti tehetetlenség és elbizonytalanodás áldozatául fog esni, és arra csábul, hogy mágikus, romboló
tettekbe meneküléssel oldja fel dilemmáját."^28
A páciens tehetetlenségén túl a terapeuta a páciens dühével is azonosulhat. Eközben a düh teljes
skáláját átélheti az őrjöngés tol, a frusztráción és ingerlékenységen át egészen az elvont, jogos
felháborodásig. A terapeuta dühe nemcsak az elkövetőre irányulhat, hanem a beavatkozást
elmulasztó kívülállókra, a nem megértő kollégákra vagy általában a tágabb társadalomra. Empátiás
azonosulásával megérezheti páciense dühének mélységeit, ami miatt esetleg félni kezd tőle.
Elemzés nélkül ezek a viszontáttételi reakciók ismét olyan cselekedetekhez vezethetnek, amelyek
gyengítik a páciens autonómiáját. Az egyik véglet, amikor a terapeuta „elveszi" a páciens dühét, és
helyette éli meg azt, a másik véglet, amikor a terapeuta túlságosan megengedővé válik a páciens
dühével szemben. A gyerekkorában bántalmazott Kelly esete jól példázza azt a hibát, amelyet a
terapeuta konfliktustompító magatartása jelenthet:
A 40 éves Kelly már számos viharos kapcsolatot és sikertelen pszichoterápiát élt meg. Azzal a céllal
fogott bele az újabb terápiába, hogy „kiadja dühét". Meggyőzte pszichológusát, hogy csak azzal
segítheti bizalma kialakulását, ha feltétel nélkül elfogadja a dühét. Ettől fogva egyik ülés a másik
után azzal telt, hogy Kelly dühösen kritizálta pszichológusát, aki úgy érezte, megfélemlítik, és
képtelen megvonni a határokat. Keüy-ben a bizalom helyett csak az az érzés erősödött, hogy
pszichológusa tehetségtelen és inkompetens. Elmondta, hogy a pszichológus pont olyan, mint az
anyja volt, aki tehetetlenül tűrte apja erőszakosságát a többi családtaggal szemben.
A terapeuta a mélységes fájdalom átélésén keresztül is azonosul a pácienssel. Ilyenkor úgy érezheti,
maga is gyászol. Leonard Shengold a túlélőkkel foglalkozó pszichoterápia e jelenségét „via
dolorosa"-ként említi.^29 A holokauszt-túlé lökkel foglalkozó terapeuták szintén beszámolnak róla,
hogy „elárasztja őket a szorongás", vagy „elmerülnek a kétségbeesésben".^30 Amennyiben a
terapeuta nem kap elegendő támogatást fajdalma elviseléséhez, nem fogja tudni betartani ígéretét,
hogy tanúságot tesz a túlélő története mellett, és érzelmileg vissza fog húzódni a terápiás
szövetségből. Richárd MoIIica pszichiáter arról ír, hogy az általa vezetett Indokínai
Menekültklinika személyzetét hogyan borította el szinte teljesen a páciensek kétségbeesése. „Az
első évben az volt a legnehezebb feladat, hogy elviseljük pácienseink reményvesztettségét,
Rájöttünk, hogy a reményvesztettség rendkívül ragályos." A helyzet akkor kezdett javulni,
176
amikor a személyzet tagjai felismerték, hogy a páciensek történetei lassan őket is megbénítják.
„Ahogy egyre több tapasztalatra tettünk szert, valami természetes humor és érzelmesség kezdett
kialakulni köztünk és pácienseink között. Végre megtört a temetési hangulat - nemcsak azért, mert
blacktrush
(BlackTrush)
#1