Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

(BlackTrush) #1

néhány páciensünk jelentős javulásának szemtanúi lehettünk, hanem azért is, mert a személyzet
tagjai megértették, hogy néhány páciensünk minket is megfertőz reményvesztettségével."^3
A terapeuta traumás viszontáttétel i reakciói azonban nemcsak az áldozat tapasztalataival való
érzelmi azonosulás skáláján mozoghatnak. A tanúságtevő szerepében a terapeuta az áldozat és az
elkövető közötti ellentét csapdájába kerül. E dilemmával szembesülve a terapeuta nemcsak az
áldozat, hanem az elkövető érzéseivel is azonosulhat. Az áldozattal való azonosulás kegyetlen
fájdalmat jelenthet, ám az elkövetővel való azonosulás még ennél is ijesztőbb, hiszen alapjaiban
kérdőjelezi meg a terapeuta segítői identitását. Sarah Haley szociális munkás például így ír a
háborús veteránokkal folytatott munkájáról: „A terapeuta számára a terápia elsődleges feladata az,
hogy szembenézzen saját szadista késztetéseivel; méghozzá nemcsak a páciens iránti reakciói,
hanem a saját személyiségében rejlÖ lehetőségek szintjén is. A terapeutának arra is rá kell
döbbennie, hogy szélsőséges testi vagy lelki stressz hatására, illetve a nyílt megengedés vagy
bátorítás légkörében akár ő is gyilkossá válhat."^32
Az elkövetővel való azonosulás számos formában jelentkezhet. Például a terapeuta észreveszi, hogy
egyre jobban kételkedni kezd a páciens történetében, illetve bagatellizálja vagy racionalizálja a
páciens által megélt erőszakot Esetleg a páciens viselkedését visszataszítónak és undorítónak érzi,
vagy elitélő, kritikus megjegyzésekkel utal arra, hogy véleménye szerint a páciens viselkedése nem
felelt meg a ,jó áldozatról" alkotott ideálnak. Az is lehet, hogy egyre inkább megvetést kezd érezni a
páciens iránt annak tehetetlensége miatt, vagy a páciens bosszúvágyó dühét látva paranoid rettegés
keríti hatalmába. Lehetnek olyan pillanatok, amikor páciensét őszintén gyűlöli, és a legszívesebben
megszabadulna tőle. Végül pedig a terapeuta voyeurisztikus izgalmat, bűvöletet vagy akár szexuális
izgalmat is érezhet. A szexualizált viszontáttétel meglehetősen gyakori jelenség, különösen férfi
terapeutáknál, akik szexuális erőszakot átélt nőkkel foglalkoznak.^33 Mint Krystal megállapítja, a
traumatizált pácienssel való találkozás a terapeutát szembesíti azzal a tudattal, hogy benne is ott
rejtőzik a gonoszságra való hajlam: „Amit nem tudunk őszintén felvállalni önmagunk előtt, azt
minden bizonnyal másokban is el fogjuk utasítani.
177
így a barátságos, együttérzö magatartást, amelyet a leghasznosabbnak tartunk, könnyen felválthatja
a harag, az undor, a megvetés, a szánalom vagy a szégyen. Az a megfigyelő, aki megjeleníti dühét
[...] saját problémásságáról tesz tanúbizonyságot; akárcsak az, aki depressziótól szenved, illetve aki
arra érez késztetést, hogy túl sokat elnézzen páciensének, vagy netán elcsábítsa. Bár ezekkel a
veszélyekkel mindannyian tisztában vagyunk, e problémára mégis különös figyelmet kell
fordítanunk, amikor traumatizált emberekkel foglalkozunk [...] élettörténetük különös hatása
miatt."^34
Végül a terapeuta érzelmi reakciói nemcsak az áldozattal, illetve az elkövetővel való azonosulásból
eredő érzelmeket foglalhatják magukban, j hanem a sértetlen kívülállóra jellemző érzelmi
reakciókat is. Ezek között a legmélyebb és leggyakoribb reakció a „szemtanú-bűntudat", amely
sokban hasonlít a páciens „túlélő-bűntudatához". A holokauszt-túlélőket kezelő pszichológusok
leggyakoribb viszontáttételi reakciója a bűntudat.^35 A terapeutának már pusztán azért is bűntudata
lehet, mert öt nem sújtotta ugyanaz a sors, mint páciensét. Ezért egyre nehezebben tud élete
mindennapi kényelmének és élvezeteinek örülni. Saját cselekedeteit elhibázottnak vagy nem
helyénvalónak érzékelheti. Például szigorúan bírálhatja magát szakmai lelkesedésének vagy
társadalmi elkötelezettségének hiányosságai miatt, és úgy érezheti, hogy e „hiányosságait" csakis
korlátlan odaadással ellensúlyozhatja.
Ha e kívülálló-bűntudatot nem tárják fel és oldják fel megfelelően, a terapeuta előbb-utóbb abba a
veszélybe kerül, hogy figyelmen kívül hagyja és elhanyagolja saját jogos érdekeit. A terápia
keretein belül túlzott személyes felelősséget vállalhat páciense életéért, ami azonban ugyanúgy a

Free download pdf