rossz kisgyerek" és „a büntető, szadista szülő"; „a nem kívánt gyerek" és „a közönyös, önző szülő";
„a hibás, értéktelen gyerek" és „a lenéző szülő"; „a bántalmazott áldozat" és „a szadista támadó",
valamint „a szexuálisan kihasznált préda" és „az eröszaktevö".^40 Bár Kernberg e szereplöket a
páciens élményeinek eltorzult, képzeletbeli reprezentációiként értelmezi, valószínűbb, hogy e
szerepek a traumát átélt gyerek korai kapcsolati környezetének pontos visszatükröződései. A
terapeuta viszontáttételi reakcióinak gyors, már-már zavarba ejtő ingadozása a páciens
indulatáttételi reakcióinak változásait veri vissza - .mindkettő a traumatikus élmény hatását tükrözi.
A traumás indulatáttétel és viszontáttétel reakciói elkerülhetetlenek, és elkerülhetetlenül zavart
fognak okozni a megfelelő munkakapcsolat kialakításában, ezért mindkét résztvevő biztonsága
érdekében szükséges bizonyos védelem. A biztonság két legfontosabb garanciája a terápiás
szerződésben megfogalmazott célok, szabályok és határok; illetve a terapeuta támogatórendszere.
A terápiás szerződés..............................•.
A PÁCIENS ÉS a TERAPEUTA SZÖVETSÉGE a közös munka során alakul ki. A terápiás munka
lényege a szeretet és a közös együttműködés melletti elkötelezettség. Bár a terápiás szövetség
valamelyest hasonlít a hétköznapi szerződéses megegyezésekhez, mégsem olyan, mint egy
közönséges üzleti megállapodás. Bár mindkét résztvevőben mozgósítja az emberi kötődések teljes
érzelmi skáláját, mégsem olyan, mint egy szerelmi viszony vagy szülő-gyerek kapcsolat. A terápiás
kapcsolat olyan egzisztenciális elkötelezettségre épülő kapcsolat, amelyben mindkét fél a gyógyulás
feladata mellett kötelezi el magát.
180
Ez az elkötelezettség a terápiás szerződésben fogalmazódik meg. A szerződésben megállapított
feltételek teremtik meg a működőképes szövetség alapjait. A terápiás kapcsolatért mindkét fél
felelős. Egyes feladatok a páciensre és a terapeutára ugyanúgy vonatkoznak; ilyen például a
megbeszélt időben való megjelenés. Más feladatok eltérnek, ám kölcsönösen kiegészítik egymást,
például a terapeuta tudását és készségeit adja, a páciens pedig díjat fizet a kezelésért; a terapeuta
titoktartást ígér, a páciens pedig beleegyezik az Önfeltárásba; a terapeuta meghallgatást és
tanúságtételt ígér, a páciens pedig ígéri, hogy az igazságot mondja. A terápiás szerződés feltételeit
mindig nyíltan és részletesen meg kell beszélni a pácienssel.
A terapeutának kezdettől fogva hangsúlyoznia kell az őszinteség és a teljes kimondás fontosságát,
mivel a páciensnek valószínűleg sok titka van, köztük olyan titkok is, amelyeket még önmaga előtt
is leplez. A terapeutának világossá kell tennie, hogy mindkettőjüknek folyamatosan az igazságra
kell törekednie, és még ha ez eleinte nehéz is, az idő múlásával közelebb jutnak majd hozzá. A
páciensek sokszor maguk is egyértelműen megfogalmazzák az igazmondás melletti elkötelezettség
alapvető fontosságát. A terápia megkönnyítése érdekében egy túlélő például ezt kérte
pszichológusától: „Hozza napfényre az igazságot. Ne vegyen részt a takargatásban. Ne engedje a
pácienseit hátradőlni és pihenni, amikor már közel járnak az igazsághoz. Csináljon úgy, mint egy jó
edző: biztassa őket, hogy fussanak, hogy aztán a legjobb idejüket fussák. Majd lazíthatnak is,
amikor itt lesz az ideje, de mindig jó, ha megmutatja az embereknek, hogy mire képesek."^41
Az igazmondás alapszabályán kívül fontos hangsúlyozni a munkában való együttműködés
fontosságát is. Jessica Wolfe pszichológus például így írja le a terápiás szerződést, amelyet az általa
kezelt háborús veteránokkal szokott kötni: „Világosan ki van mondva, hogy itt partneri kapcsolatról
van szó. Ez azért fontos, hogy a trauma során megélt kontroli-vesztés ne ismétlődhessen meg. Mi
[terapeuták] olyan emberek vagyunk, akiknek van erről némi tudásunk, de ezek a férfiak nálunk
sokkal többet tudnak. Az egész munka a kölcsönösségen alapul. A dolgokban, amiket esetleg