Pszichológusa távollétében Shareen hajlamos volt szétesni. A pszichológus egyik szabadsága előtt
Shareen megkérdezte, kölcsön vehetné-e a matrjoska-babát, ami a rendelőben volt kitéve. Ügy
érezte, ez segítene emlékeznie arra, hogy pszichológusával való kapcsolata annak távollétében sem
szűnik meg.
A pszichológus beleegyezett, de ezt mondta Shareen-nek: „De nehogy bárkinek is elmondja, hogy
egy babát írtam fel magának. Az egész város rajtam röhögne."
Ebben az esetben a terapeuta által alkalmazott terápiás technika nem minősíthető hibásnak. A
probléma a terapeuta elszigeteltsége. Amennyiben a terapeuta nem talál maga körül olyan
embereket, akik megértik és támogatják a munkáját, előbb-utóbb azt fogja tapasztalni, hogy világa
egyre jobban beszűkül, és magára marad pácienseivel. Akár arra a pontra is eljuthat, hogy úgy érzi,
ő az egyetlen, aki igazán megérti a pácienst, és egyre arrogánsabb vagy ellenségesebb lehet kétkedő
kollégáival. Ahogy egyre elszigeteltebbnek és tehetetlenebbnek érzi magát, mind
ellenállhatatlanabb lesz a grandiózus cselekvés vagy a menekülés kísértése. Előbb-utóbb tényleg
súlyos hibákat követ majd el. Ezért nem ismételhetjük elégszer: senki sem képes egyedül
szembenézni a traumával. Amennyiben a terapeuta felfedezi, hogy terápiás gyakorlatán belül kezd
elszigetelődni.Ideiglenesen fel kell függesztenie a traumatizált páciensekkel folytatott munkáját,
amíg megfelelő támogatórendszert nem biztosít magának.
186
A szakmai támogatás mellett a terapeutának saját szükségleteit is szem előtt kell tartania, és
Ügyelnie kell a munkája és magánélete közötti egyensúlyra. Mivel nap mint nap szembesülnie kell
a páciensek gondoskodás iránti szükségletének valóságával, folyamatosan fenyegeti a túlzásba vitt
szakmai elkötelezettség veszélye. A szakmai támogatórendszer szerepe nem merülhet ki pusztán a
terápiás feladatok megbeszélésében. A tagoknak emlékeztetniük kell a terapeutát valós határaira, és
figyelmeztetniük kell, hogy önmagára is ugyanannyi gondot fordítson, mint másokra.
A traumatúlélök kezelésére vállalkozó terapeuta olyan állandó belső küzdelem mellett kötelezi el
magát, amelyben társai segítségére kell támaszkodnia, és legérettebb megküzdési stratégiáit kell
alkalmaznia. A terapeuta leghatékonyabb eszközei a szublimáció, az altruizmus és a humor. Egy
katasztrófaelhárításban dolgozó tűzoltó szavait idézve: „Az igazat megvallva, a srácokkal már rég
rájöttünk, hogy csak úgy tudjuk megőrizni ép elménket, ha poénkodunk, és sokat röhögünk. Minél
vaskosabb egy poén, annál jobb."^51
Az elkötelezettség jutalma egy gazdagabb élet érzése. A túlélőkkel foglalkozó terapeuták gyakran
számolnak be arról, hogy munkájuknak köszönhetően komolyabban veszik és mélyebben értékelik
az életet, képesek mind másokat, mind önmagukat jobban megérteni, új barátságokat és mélyebb
intim kapcsolatokat kialakítani, és komoly ihletet merítenek abból az óriási bátorságból,
elszántságból és reményből, amelyről pácienseik nap nap után tanúbizonyságot tesznek.^52 Ez
különösen igaz azokra a terapeutákra, akiket a túlélőkkel folytatott munka arra indít, hogy
társadalmi változásokért kezdjenek küzdeni. Ezek a terapeuták azt mondják, hogy olyan magasabb
rendű életcélra és bajtársiasságra lelnek, amely a borzalmakkal szembesülve is segít megőrizni
életvidámságukat.^53
Mind Önmaguk, mind pácienseik integritásra való képességének erősítésével az elkötelezett
terapeuták saját integritásukat mélyítik el. Míg az alapvető bizalom a korai életszakasz fejlődési
eredménye, addig az integritás az érettségé. Erik Erikson pszichoanalitikus a Vebster-féle értelmező
szótár meghatározását felhasználva próbál rávilágítani az integritás és az alapvető bizalom közötti
összefüggésre: „A bizalom [...] szótári definíciója az, hogy a személy »nyugodtan hagyatkozhat egy
másik ember integritására«. [...] Gyanítom, hogy a szótárira inkább gondolt az üzleti világra,
semmint kisbabákra és a hitelre, semmint a hitre. Ám a megfogalmazás ugyanúgy helytálló. A
blacktrush
(BlackTrush)
#1