felnőttek integritásának és a csecsemők bizalmának összefüggése továbbá azt jelenti, hogy az
egészséges gyerek nem fog félni az élettől, ha a környezetében lévő felnőtteknek elég integritása
van ahhoz, hogy ne féljenek a haláltól."^54
Az integritás nem más, mint az a képesség, hogy az élet értékességét a halál fenyegetése ellenére is
elismerjük, hogy megbéküljünk életünk végességével és az emberi lét tragikus korlátozottságával,
és hogy e megváltoztathatatlan tényeket kétségbeesés nélkül fogadjuk el. Az integritás az emberi
kapcsolatokba vetett bizalom alapköve, így a trauma által szétzúzott bizalmat is erre lehet
újraépíteni. A gondoskodó kapcsolatokon belüli integritás és bizalom összefonódása kiteljesíti a
generációs ciklust, és helyreállítja az emberi közösség érzését, melyet a trauma lerombolt.
nyolcadik fejezet: Biztonság.
A probléma megnevezése
A TRAUMÁS TÜNETEGYÜTTES diagnosztizálása nélkül lehetetlen a megfelelő kezelés.
Ezért a terapeuta legelső feladata az alapos, szakmailag megfelelő diagnosztikus értékelés
elkészítése, szem előtt tartva, hogy a traumás rendellenességek sokféleképpen rejtettek lehetnek.
Friss, akut traumával rendelkező pácienseknél a diagnózis általában elég egyértelmű. Ezekben a
helyzetekben a poszttraumás stresszreakciókról szóló világos, részletes információk gyakran
felbecsülhetetlen segítséget jelentenek a páciens, illetve a családja és barátai számára.
Ha a páciens felkészül a hiperarousal (arousal:éberség, izgatottság, gerjesztettség ), az
emlékbetörés és a tompultság tüneteire, nem rémül meg annyira, amikor ezek jelentkeznek. Ha
mind a páciens, mind a hozzá közelállók felkészültek a traumás élményt követő kapcsolati
törésekre, nagyobb eséllyel fogják ezeket elviselni és kezelni. Ha a páciens ezenkívül tanácsokat is
kap, hogy miként birkózhat meg e tünetekkel a lehető legadaptívabb módon, és ha felhívják a
figyelmét a leggyakoribb hibákra, azonnal kompetensebbnek és hatékonyabbnak fogja érezni
magát. A közelmúltban történt akut trauma túlélőivel folytatott munka kiváló alkalom a hatékony
prevenciós ismeretátadásra.
A hosszantartó, ismételt traumát átélt páciensek esetében a diagnózis korántsem ilyen egyértelmű.
A komplex poszttraumás stressz zavarnál igen gyakori a rejtett megjelenítés. A páciens kezdetben
esetenként csak testi tünetekről, krónikus álmatlanságról vagy szorongásról, tartós depresszióról
vagy kapcsolati problémákról számol be. Gyakran nyílt rákérdezéssel kell kideríteni, hogy jelenleg
is erőszaktól fenyegetve, rettegésben él-e, vagy netán a múltban élt rettegésben. A szakmában
hagyományosan ezeket a kérdéseket sosem teszik fel, annak ellenére, hogy minden diagnosztikus
értékelés során rutinszerűen el kellene hangzaniuk.
Ha a pácienst gyerekkorában érte hosszantartó bántalmazás, még nehezebb megtalálni a helyes
diagnózist. Előfordul, hogy a páciens nem emlékszik teljes egészében a traumatikus eseményekre,
ezért kezdetben még körültekintő, direkt kikérdezés ellenére is tagadhatja ezeket. Még gyakoribb
az, hogy a páciens emlékszik ugyan egyes traumatikus eseményekre, ám semmilyen kapcsolatot
nem lát a múltbeli bántalmazás és. a jelenlegi pszichológiai problémái között. Az egyértelmű
diagnózis felállítása a súlyos disszociatív zavarok esetében a legproblematikusabb. A páciens
mentálhigiénés rendszerbe való bekerülése és a multiplex személyiségzavar diagnózisának
megállapítása között átlagosan hat év telik el.^5
191