a testmozgás) szabályozása, a poszttraumás tünetekkel való megbirkózás és az önpusztító
cselekedetek megfékezése. A környezettel kapcsolatos kérdések közé tartozik a biztonságos
lakhatás, az anyagi biztonság, a mozgási szabadság és a páciens mindennapi életének teljes területét
lefedő önvédelmi terv kialakítása. Mivel egyedül senki sem tud biztonságos környezetet kialakítani,
a megfelelő biztonsági tervben mindig szerepelnie kell valamiféle társas támogatásnak.
Az egyszeri, friss trauma esetében a test feletti kontroll első lépése, hogy a túlélő minden lehetséges
sérülése orvosi ellátásban részesüljön. A támadás utáni legelső pillanattól kezdve igen fontos, hogy
a páciens autonómiáját még az orvosi vizsgálat és a sérülések ellátása során is tiszteletben tartsák.
Egy ambulancián dolgozó orvos így foglalja össze a nemi erőszak áldozatainak ellátását:
A megerőszakolt ember orvosi vizsgálata során a legfontosabb az, hogy ne tegyünk rajta újabb
erőszakot. Az orvostudomány alapszabálya, hogy nem árthatunk. [...] a nemi erőszak áldozatai
sokszor rettenetesen tehetetlennek és kontrollvesztettnek érzik magukat. Gondoljuk csak végig, mit
csinál vele az orvos nem sokkal azután, hogy megerőszakolták, és ő csak minimális, passzív
beleegyezését adja a vizsgálathoz: egy vadidegen ember azonnal intim kapcsolatba kerül vele, és
bedug valamilyen eszközt a hüvelyébe, mialatt neki szinte semmi kontrollja vagy döntési joga sincs
az eseményekkel kapcsolatban - ilyen a nőgyógyász által okozott lélektani nemi erőszak háttere.
Ezért a vizsgálat során hosszú időt szánok rá, hogy felkészítsem az áldozatot, és minden egyes
lépésnél próbálom átadni neki az irányítást. Például ezt mondom: „Most ezt és ezt fogjuk csinálni,
és hogy hogyan, azt maga dönti el." Rengeteg információval látom el, aminek nagy részét
valószínűleg nem is fogja fel; de az egésznek mégis az az üzenete, hogy törődünk vele.
Megpróbálom az áldozatot a lehető legnagyobb mértékben aktív résztvevővé tenni.^10
Az orvosi ellátás után a test feletti kontroll következő lépése az étkezés és az alvás biológiai
ritmusának helyreállítása, valamint a hiperarousal és az emlékbetöréses tünetek csökkentése. Ha a
túlélő többféle erös tünettől szenved, érdemes megfontolni a gyógyszeres kezelést Bár a
poszttraumás stressz zavar gyógyszeres kezelésével foglalkozó kutatások még gyerekcipőben
járnak, többfajta ígéretes, klinikai használatú gyógyszerosztály létezik.
A háborús veteránokat vizsgáló tanulmányok szerint számos antidepresszáns bizonyult mérsékelten
hatékonynak, méghozzá nemcsak a depresszió, hanem az emlékbetöréses tünetek és a hiperarousal
enyhítésében is. Az antidepresszánsok újabb, elsősorban az agyi szerotonin-rendszerre ható fajtáival
elért eredmények szintén ígéretesnek tűnnek.^11 Egyes klinikusok az arousalszint és az
ingerlékenység csökkentésére a szimpatikus idegrendszer működését gátló gyógyszereket (például
prop-ranololt) vagy az érzelmi reaktivitást csökkentő gyógyszereket (például lítiumot) javasolnak.
A poszttraumás stressz zavarra - és egy sor más bajra - leggyakrabban felírt gyógyszerek
valószínűleg a minor trankvil-lánsok (enyhe hatású nyugtatók), mint például a benzodiazepinek.
Ezek rövid távon, közvetlenül a traumatikus esemény utáni időben igen hatékonyak, bár
használatukkor fennáll a hozzászokás, illetve a függőség kialakulásának veszélye.^12
A páciens informált, felelős beleegyezése legalább annyira befolyásolhatja az eredményt, mint az
aktuálisan felírt gyógyszer. Ha a páciensnek egyszerűen előírják, hogy a tünetek elfojtása érdekében
milyen gyógyszereket szedjen, azzal ismét kiszolgáltatottá teszik. Ugyanakkor ha a
gyógyszerszedést saját belátása szerint használható eszközként kínálják fel számára, jelentősen
erősíthetik hatékonyság- és kontrollérzetét. Az így felkínált gyógyszeres kezelés nemcsak a túlélő
belső megerősödését szolgálja, hanem az együttműködéses terápiás szövetséget is erősíti.
A biztonságos környezet kialakítása
A TERÁPIA ELŐREHALADTAVAI a biztonságra fordított figyelem a test feletti kontrolitól egyre
inkább a környezet feletti kontroll felé fordul. Az akut traumát átélt ember biztonságos menedéket